A magyar barokk építészet legpompásabb, legreprezentatívabb alkotása a fertődi Esterházy-kastély, amelyet a kortársak méltán neveztek el "magyar Versáliának". A kis vadászkastélyból 1762-84 között több fázisban átépített, különböző melléképületekből egységessé formált rezidencia; patkó alakú szárnyaival díszudvart fog körül, amelyen végighaladva a látogató eljut a főépületig. A kétemeletes, oromzatos épület középrésze felett toronyszerű újabb szint emelkedik (úgynevezett belvedere), amelynek teraszáról végig lehet tekinteni a hatalmas kerten, egészen a távoli falvakig. Oszlopokon álló erkély nyílik a díszterem ablakai alatt, s ide, az első emeletre dekoratív kétkarú lépcső vezet fel. A játékos rokokó díszítmények, a vázák, a szobrok, a karcsú pilaszterek – a nyugodt tömegalakítást ellensúlyozva – lebegő, könnyed, dekorációszerű összképet teremtenek. A kastélyhoz hatalmas, úgynevezett francia-kert tartozott, melynek jellemzői a geometriai formájú virágágyak és füves táblák, a fasorokkal szegélyezett egyenes utak hálózata s a különböző formákra metszett bokrok, sövények együttese. A szökőkutakkal, vízmedencékkel, szobrokkal díszített kert tisztásain mitológiai istenségeknek szentelt kis építmények, templomok álltak – változatos formáikkal inkább látványosságszámba mentek, mintsem hogy tényleges funkcióval rendelkező épületek lettek volna. A hatalmas kert- és kastélyegyütteshez a korszakban divatos, a nagyúri szórakozást szolgáló melléképületek járultak: muzsikaház (Haydn évtizedekig élt itt a herceg szolgálatában), továbbá opera és marionettszínház.