Fordulat a krétától a harmadidőszakig
Fordulat a krétától a harmadidőszakig
A kréta időszak – az alpi hegységképződéssel összefüggésben – egyszersmind forradalmi változásokat hozott a terület felszínfejlődésében. Hiszen már a bauxit is szárazföldi környezetre utal; az akkor még az európai partszegélyhez tartozó terület, összeütközvén Afrikával, a nagy nyomóerők hatására elkezdett kiemelkedni. Ekkortól számíthatjuk a Tisia-lemeztöredéken "utazását" megkezdő Mecsek és Villány hegységgé válását; az üledékes kőzettömegek cserépszerűen egymásra tolódtak, pikkelyeződtek, a Mecsekben ráadásul még terebélyes redőkbe is gyűrődtek. A szárazulattá válás ugyanakkor – a mainál még mindig délebbre, melegebb éghajlaton – a lepusztulásfolyamatok felgyorsulásával is járt: az óharmadidőszakban először még szárazföldre, majd a miocéntól inkább már mocsarakba, tavakba, sőt az ismét előrenyomuló tengerbe idősebb kőzetek törmelékei hordódtak.
Ami a hegységek és a dombságok mélyszerkezetének egységessé válását, mai elrendeződésének kialakulását illeti, már nem a kréta, hanem az ezt követő eocén és az oligocén jelentette a fordulópontot. A Mecsek és a Villány gyűrődő, töredező mészkőrögei a Tisia-lemeztöredéken kelet felé mozogtak. Köztük és a most már "szomszédos" Pelso-lemeztöredék között az a sokat emlegetett közép-magyarországi sáv volt a határ, amely lényegében a két egykori partszegély elnyíródó aljzatát jelentette. E széles sáv egyben a tulajdonképpeni Dunántúli-dombvidék legnagyobb részének is az aljzata; amikor mintegy 20-25 millió évvel ezelőtt megkezdődtek a fentebb említett miocén tengerelöntések, hozzávetőleg már mai helyzetükben találták az ó- és középidei "alaphegység" eddigiekben leírt részeit.
