Kétosztatú mélyszerkezet
Kétosztatú mélyszerkezet
A Kisalföld geológiai múltjára visszapillantva mindenekelőtt mélyszerkezetének kétosztatúsága, eltérő fejlődése érdemel említést. (Úgy is fogalmazhatnánk, a medence aljzatának felépítése nemigen tükrözi a mai táj határait.) A mélyszerkezet fő választóvonala az egykori szerkezeti mozgásokat tagoló Rába-vonal, amelyhez nagyjából a folyó is igazodott. Ettől északnyugatra a medence aljzatát az Alpok idősebb kőzeteivel rokon, enyhén átalakult variszkuszi kőzetek (homokkövek, fillitek) alkotják, délkeletre pedig fiatalabb, már középidei, a Dunántúli-középhegységhez tartozó üledékes kőzetek (mészkövek). E kőzetek – kisebb-nagyobb kőzetlemeztöredékek részeként – az Alpok utolsó gyűrődéseinek idején, eredetileg délebbi földrajzi szélességekről nyomulhattak mai helyükre, majd a nagyszabású tektonikai mozgásokat követően, a miocén kor közepén egységesen süllyedni kezdtek. (A Rábától délkeletre – korábbi süllyedések nyomán – a középidei mészkövekre már a harmadidőszak elején is jelentős vastagságú üledékek rétegződtek.) A miocén süllyedés, amelyhez a hegységkeret emelkedése társult, eleinte még szigettengerben ment végbe. A pannon korszakban azután jószerivel már az egész medence víz alá került, helyenként akár ezer méter vastag üledékösszlet rakódott le, ugyanakkor a mélyben húzódó, minden bizonnyal a szerkezeti mozgások nyomán felújult törések – vagy 5-6 millió éve – bazaltvulkánok magmájának engedtek utat. Ide kapcsolódhat a Rába-vonal – egészen pontosan a Rábaköz – mélyben rekedt trachittömege is. A pannon rétegekben az idők során jelentős mennyiségű szén-dioxid (részben földgáz) halmozódott fel – ezt Mihályi térségében az 1930-as évek óta a felszínre is hozzák.
