A szelíd dombságokat változatos völgyhálózat tagolja
A szelíd dombságokat változatos völgyhálózat tagolja
Dombságaink, amelyek országterületünknek mintegy egyötödét alkotják, legnagyobbrészt harmadidőszaki tengerüledékek kiemelkedett, feldarabolódott térszínei. Két fő típusuk az önálló Dunántúli-dombság és a középhegységekhez kapcsolódó dombságok, amely utóbbiak a harmadidőszaki vagy fiatalabb hegylábfelszíneken: a hegységek előterében vagy magukban a középhegységekben alakultak ki. Mai arculatukat tekintve dombságaink egytől egyig hullámos, meglehetősen tagolt vidékek, amelyeket már a jégkortól vagy még régebben a szél- és a folyóvízi erózió, a lejtős tömegmozgások formálnak. Ez utóbbiak ugyanakkor – a lösz lerakódásával együtt – szelídítették is formakincsüket. A dombságok mai felszíne valamennyi tájtípusunk közül – a szó szoros értelmében – a legmozgalmasabb. A különböző oligocén, miocén (főként pannon) üledékekben – agyagokban, homokokban, homokkövekben – mindennaposak a csuszamlások, a suvadások. (Magyarország egyik legnagyobb csuszamlása Ózd mellett az Arlói-tavat duzzasztotta fel.) Mindenképp meg kell emlékezni e helyütt az Erdélyi-medence északi részén elterülő, szintén harmadidőszaki üledékek alkotta Mezőségről is, hiszen innen kapták a nevüket a suvadások, az agyagtérszínek jellegzetes csuszamlásai.
