A császármadár, a fogoly, a fácán és a fürj
A császármadár, a fogoly, a fácán és a fürj
A császármadár hazánkban az Északi-középhegységben és csak szórványosan fordul elő, különösen kedveli a páfrányos bükkösöket. Állandó madár, egész évben megszokott területén marad. Fa tövében készített fészkébe a tyúk április-májusban rakja le 8-10 agyagsárgás alapon pettyezett tojását. A kakas a párzással megtette kötelességét, a tojásrakás után magára hagyja párját, amely egyedül vezeti a három hét múlva kikelő csibéket. Ezek gyorsan fejlődnek, különösen a szárnytollaik nőnek ki hamar, úgyhogy már 10-12 napos korukban a fára tudnak szállni a közeledő ellenség elől. Táplálékuk főként növényi eredetű, de apró rovarokat is fogyasztanak. Télen szinte kizárólag rügyekkel élnek. A hazai császármadár-állomány sajnos nagyon megfogyott, a költéseket elsősorban a rendkívül elszaporodott vaddisznók, de különböző erdészeti munkák is veszélyeztetik.
Erősen megfogyott a hajdan legendás magyar fogoly (Perdix perdix) állomány is. Az 1931-1940 között végzett számlálások szerint még másfél millió fogoly élt Magyarországon, de két egymást követő kemény tél nyomán ez a szám töredékére esett vissza, és az állomány azóta sem tudta a régi szintet elérni.
A fogoly egyebek mellett példás családi életéről híres. Kakas és tyúk egész évben összetartanak, és nagyon ragaszkodnak megszokott tanyahelyükhöz is. A 10-15 csibe is a szülőkkel marad egészen a következő tavaszig, amikor az új költési időszak megkezdődik. A fogoly egyszerű színezete nagyszerűen illik abba a környezetbe, amelyben él. Felül barna, homloka, pofái és torka rozsdásak, nyaka és begye hamuszürke. Oldalai rozsdavörösen mintázottak, a kakas alsótestén széles, fekete, patkó alakú rajzolat van. A tyúk színei halványabbak, patkója gyenge, néha hiányzik. Ha felrepülnek, gyors szárnyveréssel, szorosan egymás mellett indulnak, majd rövid siklás után újra leereszkednek. Ilyenkor jól látni kerekded szárnyaikat és rozsdavörös faroktollaikat. A felriasztott foglyok rendszerint jellegzetesen cserregnek, a kakas a territórium birtoklását is erős cserregéssel jelzi.
Amilyen hűséges a fogoly, annyira csapodár természetű a poligámiában élő, pompás tollazatú fácánkakas (Phasianus colchicus). Egy hímre kedvező esetben 4-7 tyúkot szoktak számítani, de az egyes madarakkal csak a párzásig tart kapcsolatot. A tyúk maga készíti el a fészkét a sűrű gaz között, és egyedül kotlik a 8-12 tojáson. Barna tollazata nagyszerűen beleillik a környezetébe, még a felette átrepülő ragadozó sem nagyon veszi észre. A csibék körülbelül 23 nap után kelnek ki, és nyomban elhagyják a fészket. Szárnytollaik gyorsan fejlődnek, 12-13 napos korukban már métereket repülnek, felriadva gyors, pittyegő hangokat hallatnak. A fácánt ma nagyüzemileg tenyésztik, vadásszák, félig-meddig háziállatnak számít.
Az apró termetű, gömbölyded fürj (Coturnix coturnix) az egyetlen vonuló tyúkfélénk. Valamikor a nyári rétek egyik jellemzője volt a hangulatos "pitypalatty" kiáltás, ma szinte eseményszámba megy, ha a fürjkakas hangját meghalljuk valahol. A fürj rövid farkú, barna tollazatú madár, a kakas torkán és nyakán fekete és fehér mintázat van. Dél-európai, illetve észak-afrikai téli szállásáról április legvégén vagy májusban érkezik, május végén kezd költeni. A tyúk a földbe kapart kis mélyedésbe rakja le 9-13 tojását, melyekből 18 napi kotlás után kelnek ki a parányi fürjcsibék. A kakas nem törődik a családdal, elhagyja őket, a fiatalokat anyjuk vezetgeti. A kis fürjek gyommagvakkal és apró rovarokkal táplálkoznak. A nyár folyamán a tyúk többnyire újra párba áll, és még egyszer nevel csibéket.
A fácán nem őshonos madár Európában, ma mesterségesen tenyésztik és rendszeresen vadásszák
