Erdőssztyepp
Erdőssztyepp
Jellegzetes átmeneti öv a teljesen fátlan füves puszták és a zárt erdőzónák között. Erdőspusztának is nevezik. Sztyeppfoltokból és tölgyeserdő foltokból áll. Keletről érkező klímahatásokra alakult ki, a nagy orosz erdőssztyeppzóna legnyugatibb elterjedéseként.
Ez volt az ősmagyarok vonulási területe keletről a Kárpát-medencébe. Ezek a nyitott, ligetes, vadászterületekben és legelőkben gazdag erdők kitűnően megfeleltek a halász-vadász és állatlegeltető ősmagyaroknak. Védett hely, könnyű volt táborozni és mind maguknak, mind az állataiknak élelmet szerezni.
Hazánkban ez az Alföld jellegzetes, eredeti növényzete és utolsó természetes képe. S hogy ez valójában milyen volt, azt már csak néhány maradvány erdőfoltból láthatjuk, mivel az Alföld ma már sajnos szinte teljes egészében kultúrtáj, kultúrpuszta. Az erdőssztyepp-növényzet az Alföldön kívül megtalálható még a Középhegység (pl. Velencei-hegység, Budai-hegység, Vértes, Mátra, Bükk, Gödöllői-dombvidék) déli szegélyén, mintegy 4-500 m tengerszint feletti magasságig, a meleg déli és keleti lejtőkön is.
Mezőgazdasági művelésre igen alkalmas kitűnő talaja miatt az Alföld eredeti erdőssztyepp-növényzetét kiirtották és helyén jórészt mezőgazdálkodás folyik. Az egyetlen összefüggő, ősi maradványerdő, a lösztalajon lévő Kerecsendi-erdő szigorúan védett terület. Ha szeretnénk látni, hogy milyen volt az Alföld utolsó természeti képe, akkor zarándokoljunk el ide! Legalább négy tölgyfaj (kocsányos, kocsánytalan, cser- és molyhostölgy) és az egészen a Kaszpi-tóig terjedő tatárjuhar alkotja ezt az erdőt.
Lombjának szűrt fényében gazdag cserjés nő, kecskerágókkal, rózsabokrokkal, galagonyával és a törpemandulával. Ha tavasszal járunk arra, akkor a lombtalan erdőben a törpemandula rózsaszín virágtengere kápráztat el. Ha ősszel visz arra az utunk, akkor az élénkvörösre színeződött tatárjuharlevelek, a sárga és zöld tölgylevelek színpompája gyönyörködtet a lombkoronaszintben.
Sajnos a törpemandula éppen ezért vált védelemre szoruló, veszélyeztetett növénnyé. Virágos hajtásait levágják, árulják, tövét kiássák és díszkertekbe ültetik.
Az erdőkkel az ősi erdőssztyeppfajok is sorra eltűntek, kipusztultak. Alig maradt néhány hírmondó, mint például a macskahere, a macskamenta, tavaszi hérics vagy az erdőspuszták egyik legszebb virága, a tarka nőszirom.
A nőszirom a görögök szent növénye, a szivárvány istennőjének, Írisznek a virága és szimbóluma. Innen ered a latin nemzetségnév: Iris variegata. Pompás sárga, lilás erezetű tarka (= variegata) szirmainak szépsége már régen megejtette a virágszeretőket. Kerti változatainak sokaságát láthatjuk a tavasszal virító dísznövények között.
Kora tavasszal rózsaszín virágfelhőt alkot a törpemandula a tatárjuharos lösztölgyesben
