Az unkák és a barna ásóbéka
Az unkák és a barna ásóbéka
Az unkák két fajjal képviseltetik magukat, közülük a vöröshasú unka (Bombina bombina) sík vidéki elterjedésű, míg a sárgahasú unka (Bombina variegata) a középhegységekből, például a Zemplénből, a Bükkből vagy a Bakonyból ismert. A vöröshasú unka felül szürkés, egyes példányok zöld árnyalattal, alsótestük kékesfekete alapon szabálytalan téglavörös foltokkal díszített. Apró termetű állatok, testhosszuk mindössze 4-5 cm. Nagyobb kiöntésekben, vizesárkokban, mocsarakban, kubikgödrökben tanyáznak, de jelenlétüket többnyire csak halk "unk" hangjaik árulják el. Rendkívül óvatosak, és ha valaki felbukkan a vízparton, nyomban a fenék iszapjába menekülnek. Ha mégis a szárazon lepjük meg, néha különös módon feltűnő színeit mutatja vélt vagy valódi ellensége felé. Az unkák egyébként többnyire a felszínen lebegnek, éppen csak az orrukat dugják ki, és minden arra repülő vagy a közelükbe hulló rovart igyekeznek elkapni. A békák nyelve előre kicsapható, ezzel célozzák meg és fogják el a zsákmányt, melyet azután egy villámgyors mozdulattal a szájukba rántanak.
Az unkák április első felében bújnak elő, a nőstények májusban petéznek. A petéket kis csomókban vízinövények száraihoz vagy a vízben heverő ágakhoz ragasztják. Lárváik a vízben fejlődnek, kopoltyúval lélegeznek, és augusztus-szeptemberben alakulnak át "igazi", tüdővel lélegző békákká.
Egyike a legkülönösebb életmódú kétéltűeknek az apró termetű, a varangyokkal rokon barna ásóbéka (Pelobates fuscus). Szürkésbarna bőrét finom márványozás és apró piros mirigypontok díszítik. Pupillája függőleges hasítású, ez egyedülálló a hazai békák között. Nevét onnan kapta, hogy minden hajnalban elássa magát, és föld alatti búvóhelyéről csak estefelé bújik elő. Hátulsó lábain lévő nagy ásógumóit könnyedén mozgatva süllyed a föld alá, akár fél méter mélyre is. Ezért elsősorban a laza, homokos talajokat kedveli. Napközben csak a tavaszi párosodás idején látható, amikor a vízbe igyekszik. Ha viszont már megérkezett a tóhoz, a fenékre süllyed, és onnét hallatja furcsa, vartyogó hangját. A nőstény zsinór alakban rakja le a petéit, a kocsonyás anyagban akár ezer leendő kis béka is helyet kaphat. Érdekes, hogy az ásóbékalárvák milyen óriásivá növekednek, akár a 17 centiméteres hosszúságot is elérhetik.
