A magyar "puszta" növényzete
A magyar "puszta" növényzete
Kiváló botanikusunk, Soó Rezső már az 1920-as években felismerte és megírta, hogy a középhegység meleg (déli-délkeleti) lejtői és (jelenlegi fátlansága ellenére) a magyar Alföld is az erdőspuszta övébe tartoznak. Azaz, eredeti növénytakarójukat füves foltokkal tarkított tölgyeserdő-csoportok alkották. Mindenhol, ahol a fák gyökerei elérték az édes talajvizet, erdők díszlettek. Leginkább a homokon, mert a homokos talaj az aszályos időkben sem szárad ki olyan mélyen, mint például az agyagtalajok.
Mindez tankönyveinkben, kézikönyvekben, lexikonokban azóta is olvasható. Ennek ellenére gyakran hallani, sőt némi büszkeséggel, a "magyar pusztáról" itthon is, külföldön is, mint valami eredeti magyar különlegességről.
Holott, amit ma pusztának neveznek (pl. a Hortobágy), az se nem eredeti, se nem igazi puszta, hanem kultúrpuszta.
