Újraszerveződés 1945 után
Újraszerveződés 1945 után
A jugoszláviai magyar irodalom a második világháború után nehéz körülmények között indulhatott újra. A magyar kisebbség ugyan egyenjogú nemzetiség lett, de szellemi erői a második világháború során szétszóródtak, a művészi elképzelések az akkori dogmatikus elképzelésekhez igazodtak. A Hid ugyan már 1945 októberében újra eljutott az olvasókhoz, az 1945-49 közötti időben azonban mindössze 10 magyar könyv jelent csak meg. Az irodalomnak elsősorban mozgósító, politikai szerepet szántak. Majd csak 1950-ben mozdult jobb irányba az eszmélkedés. Egy új nemzedék – többek között Fehér Ferenc, Németh István, Pap József, Ács Károly, Kopeczky László, Major Nándor és Bori Imre – jelentkezésével. A szemléletbeli fordulatot B. Szabó György tudatosította.
B. Szabó György (1920-1963) egyik leghatásosabb személyisége volt az 1945 utáni vajdasági szellemi életnek; képviselő, főiskolai tanár, esszéista, műfordító, festő és grafikus. Már az 1950-es évek elején úgy vélte, szakítani kell a "regionális", "provinciális" hagyományokkal, szükségesnek ítélte a művészi kísérletezést. A jugoszláviai magyar irodalmat nyelvében magyarnak, tartalmában jugoszlávnak kívánta. Az 1950-ben fellépő nemzedék tagjai sok tekintetben hasonlóan gondolkoztak. A költők közül Fehér Ferenc (1928-1989) lett a legismertebb. A Hídban indult, de erősen kötődött a magyar irodalmi hagyományokhoz. A Vajdaság élménye nála "létélménnyé" lett. Meditatív természet: az ő költészetében és prózai tudósításaiban tükröződik legteljesebben a vajdasági élet.
