Írásunkról
Írásunkról
A szó elrepül, az írás megmarad – tartja a latin közmondás. A beszéd pillanatnyi, múló jelenségének ellensúlyozására ezért már az ősember kitalálta őt a dolgokra emlékeztető jelöléseket: útjelző jeleket, hírnökbotokat, adósságokat rögzítő rováspálcákat, állatok tulajdonjegyeit, csomójeleket és kagylófüzéreket. Ezek tekinthetők az írás előfutárainak.
Az írást az emberiség kimondott és elgondolt gondolatainak a rögzítésére alkotta meg. Hosszú, évmilliókra visszanyúló történelmi útjának egy igen késői szakaszában történt ez, akkor, amikor az emberek száma, az összetartozó közösségek települési területének a kiterjedése, szervezetüknek, kapcsolataiknak és szellemi életüknek a bonyolultsága ezt már múlhatatlanul szükségessé tette. Bár az ember számára a nyelv továbbra is elsősorban a beszédet (hangnyelvet) jelenti, és az írás ennek csak a látható jelekkel való leképezése, az írás szerepe és jelentősége mégis óriási. Rögzíti és megőrzi ugyanis az elhangzottakat, elgondoltakat, tehát bármikor elő lehet venni azokat. Így térben és időben végtelen a hatóköre. S bármekkora változások mentek végbe az utolsó három évtizedben a vizuális civilizáció javára, kultúránknak ma is meghatározó eleme az írásbeliségen alapuló könyvkultúra.
Hieroglifikus feliratok egy óegyiptomi sírkamrában
Izajás próféta könyvének héber kézirata a Holt-tenger melletti Qumranból (Kr. e. 100 körül)
