Szépirodalmi közlésformák, műfajok
Szépirodalmi közlésformák, műfajok
A szépirodalom többé-kevésbé végleges formába öntött művészi szövegek, irodalmi művek összessége. Minden műnek volt egy vagy több szerzője, akár ismerjük a személyét, akár nem. A szépirodalmi műben a szerző művészi szándékkal, meghatározott módon közöl valamit.
A 11-12. században még minden leírt szöveget irodalomnak tekintettek: az 1055-ben kelt Tihanyi apátság alapítólevelét éppúgy, mint a 12. század végén lejegyzett Halotti beszédet
Minden szépirodalmi műre jellemző az a közlésforma, amellyel a szerző a mű szövegét létrehozta. Egy-egy műben egyidejűleg több közlésforma jellegzetes vonásai is érvényesülhetnek.
Az irodalmi gondolkodásban több ezer éves hagyománya van a lírai, az epikai és a drámai közlésformák megkülönböztetésének. Újabb felismerés, hogy az intellektuális (gondolati, fogalmi, bölcseleti, elmélkedő, értekező) közlésformának is önálló szerepe lehet a szépirodalomban.
Műfajok, műnemek
Műfajteremtő tényezők
Vers és próza
A lírai közlésforma és a lírai műfajok
Az epikai közlésforma és az epikai műfajok
A drámai közlésforma és a drámai műfajok
Az intellektuális közlésforma és a gondolati műfajok
A KÖLTÉSZET
A SZÉPIRODALOM ÉLŐ VALÓSÁG
