20. századi rendszerek és szintézisek
20. századi rendszerek és szintézisek
Bár a magyar gondolkodás nem tartozik a világ filozófiai életének élvonalába, több olyan szintézis is született a hazai filozófiai életben, amely méltán érdemel figyelmet nemzetközi mérce szerint is. Így Pauler Ákos ontológiája, Horváth Sándor tomizmusa, Palágyi és Zalai szintézise nemzetközi mércével mérve is jelentős. Sík Sándor és Lukács György esztétikai rendszerei egyaránt egy-egy világnézet szintézisét jelentik, a lukácsi ontológia pedig a hegeli-marxi bölcselet elveinek összefoglalása és továbbgondolása.
A magyar gondolkodás történetében meglehetősen ritka az olyan, a bölcselet egészét vagy valamely ágazatát a rendszerezés és a teljesség igényével összefoglaló szintézis, amely nemzetközi összevetésben is megállja a helyét. E munkák sorába tartozik Schütz Antalnak a neotomista bölcselet rendszerét bemutató monográfiája vagy Pauler Ákosnak a filozófia "nagy tradícióját" összegző és továbbépítő bevezetése. Zalai Béla a neokantiánus és a fenomenológiai rendszerszemléletet építette tovább; Sík Sándor az esztétika arisztotelészi, kanti és keresztény hagyományaiból merített, Lukács György pedig a klasszikus német esztétika hagyományait és a marxista ismeretelmélet gondolatait tette meg esztétikai rendszere alapjává.
Schütz Antal: A bölcselet elemei
Pauler Ákos: Bevezetés a filozófiába
Zalai Béla: A rendszerek általános elmélete
Sík Sándor: Esztétika
Lukács György: Az esztétikum sajátossága
