Világháború, kommün, Trianon
Világháború, kommün, Trianon
A század első éveiben a katolikus egyház egyik legsürgetőbb feladata a gyors ipari fejlődésből és városiasodásból következő problémák megoldása volt. A hagyományos plébániai hálózat még az iparosítás előtti településszerkezethez igazodott; a hatalmasra duzzadt lélekszámú Budapesten és néhány vidéki városban a meglévő plébániák, templomok már nem tudták ellátni sokasodó feladataikat. Éppen ezért a századelőn számos új templom épült, plébániák alakultak, és egyre több szerzetesi közösség is bekapcsolódott a lelkipásztori munkába. Megnövekedett a katolikus egyesületek száma és jelentősége, a Katolikus Népszövetség létrehozásával és a katolikus nagygyűlések rendszeres összehívásával pedig létrejöttek a katolikus egyháziasság és közéletiség új fórumai. Tovább élénkült a katolikus sajtó és könyvkiadás tevékenysége, a katolikus nyilvánosság irányítását pedig olyan nagy formátumú személyiségek vették át, mint a híres egyházi szónok és publicista Prohászka Ottokár, vagy a sajtót irányító jezsuita publicista, Bangha Béla. A hazai protestáns egyházakban a liberális teológia és a hagyományos ortodoxia közötti küzdelem állt a középpontban, de ekkor bontott zászlót a hitéletet a modern társadalom körülményei között megélénkíteni akaró belmissziós mozgalom is.
Az I. világháború kitörésekor a hazai egyházak vezetői lojalitásukról biztosították az uralkodót, ám az egyházi megnyilatkozásokban hamarosan a békére buzdító felhívások vették át a vezető helyet, a gyakorlatban pedig az egyházak karitatív és szociális akciókkal igyekeztek enyhíteni a háborús megpróbáltatásokat. Amikor 1918 őszén a háborús vereséget követően megalakult a Károlyi-kormány, a magyar egyházak vezetői lojalitást ígértek az ország új vezetőinek is. Ezekben a hónapokban vetődött fel először – méltányos kártérítés fejében – az egyházi földbirtokról való lemondás lehetősége, és ismét felmerült a katolikus autonómia megteremtésének terve. A Tanácsköztársaság hatalomra jutásával ez a biztató helyzet gyökeresen megváltozott. Az új, leplezetlenül ateista, egyházellenes felfogású politika előbb az iskolai hitoktatást szüntette meg, majd állami kezelésbe vette az összes iskolákat. 1919 áprilisában rendelet született a vallásszabadságról, az állam és az egyházak szétválasztásáról, valamint – a templomokat és azok kegytárgyait is ideértve – minden egyházi tulajdon államosításáról, egyben pedig a hitélethez szükséges eszközöknek az egyházak használatában maradásáról. Az egyházakkal kapcsolatban illetékes Vallásügyi Likvidáló Bizottság zár alá vette az egyházi földbirtokokat, és deklarálta, hogy a vallási közösségeket magántársulatokként jogszerűen létező, önmagukat a hívek adományaiból fenntartó szervezeteknek tekinti. A hazai egyházak az új hatalommal szemben általában a kivárás álláspontjára helyezkedtek, bár voltak olyan egyházi csoportok is, amelyek a tanácskormány ellen vagy éppen mellette exponálták magukat. Egyházi személyek a vörös- és a fehérterrornak egyaránt estek áldozatául, ám összességében a hazai egyházak komolyabb megrázkódtatások nélkül vészelték át a magyarországi forradalmi eseményeket. Az 1919 őszén hatalomra jutott ellenforradalmi kormány is gyorsan elnyerte a hazai egyházak rokonszenvét, hiszen egyházpolitikájában a jogfolytonosság talaján állt, és visszaállította az egyházak tulajdonjogát földbirtokaik, iskoláik, intézményeik felett. Különösen komoly következményekkel járt viszont valamennyi hazai egyházra nézve a trianoni békeszerződés. A katolikus egyházmegyék nagyobbik fele részben vagy egészben országhatáron kívül rekedt; a hajdúdorogi kivételével elveszett az összes görög katolikus egyházmegye és – kilenc kivételével – minden püspöki székhely is az utódállamokhoz került. Néhány egyházmegyét – pl. Kassa, Szatmár – átszeltek az új államhatárok: itt ideiglenes egyházkormányzást kellett bevezetni, a korábban hatalmas esztergomi főegyházmegye területe zömét elveszítette. A magyar református egyház is elveszítette népes és nagy múltú erdélyi és bihari gyülekezeteit, valamint a kárpátaljai egyházrészeket. Különösen súlyos veszteségek érték – a szepesi és az erdélyi szászok, a szlovák evangélikusok elvesztése következtében – a hazai evangélikus egyházat, amely a népességen belüli arányokat tekintve kis egyházzá zsugorodott. Az új határokon belül az ortodox egyház szinte megszűnt létezni, és arányait tekintve negyedére zsugorodott a görög katolikusság is. A határok változása következtében a megmaradt országterületen megnövekedett a római katolikusok és a reformátusok részaránya. A békeszerződés következtében a magyar egyházak birtokaik és intézményeik felét-harmadát veszítették el, a határokon kívül rekedt magyar katolikusok és reformátusok pedig kisebbségi helyzetbe kerültek – nemcsak etnikai, hanem felekezeti-vallási értelemben is.
Mindszenty bíboros síremléke és az előtte tisztelgő II. János Pál pápa (Esztergom, 1992)
