Esztétika és logika
Esztétika és logika
Hauser Arnold (1892-1976) Lukács és Mannheim pályatársaként kezdte pályáját Budapesten. Művészettörténeti, művészetfilozófiai és művészetszociológiai munkásságát 1920-as emigrációja után Olaszországban, Németországban majd Angliában folytatta. Munkái alapelve Mannheim történetfilozófiai elvét idézi: története csak a társadalomnak van, s ebben a történetben kell a művészet történeti valóságát megteremteni. Legnevezetesebb írása, A művészet és az irodalom társadalomtörténete is e gondolat jegyében fogant: a históriából akarja megérteni a művészeti korokat és stíluseszményeket, az alkotók és a befogadók világát. Erre, saját módszerére reflektál művészetfilozófiai szintézisében, ahol a szociológiai és a pszichológiai elemzés határait jelöli ki, és ennek adja példáját, esettanulmányát a manierizmusról írott munkájában is.
Lakatos Imre (1922-1974) egészen más kor szülötte. 1956 után, egykori önmagából is kiábrándulva került Angliába, és lett a matematikai logika filozófiájának nagynevű képviselőjévé. Érdeklődése középpontjában a tudományos gondolatok, elméletek fejlődéstörténete állt. A matematikai bizonyítás tekintetében szakított a századunkban divatos végletes deduktivizmussal; eljárása, a magától értetődővé tétel a matematika hagyományos filozófiájának felújítását, a görög-klasszikus bizonyításelmélethez való visszatérés programját jelenti. Alkotói periódusának rövidsége és életművének kis terjedelme ellenére Lakatos ma már a modern matematikai bölcselet klasszikusa.
Lakatos Imre munkája a logikában és a matematika filozófiájában nyitott új utakat
H. P.
