Tanulóévek: Bécs, Párizs
Tanulóévek: Bécs, Párizs
1925 őszétől a bécsi egyetem hallgatója. Bécsben ismerkedett meg a baloldali emigrációval, Lukács Györggyel, Hatvany Lajossal, Németh Andorral, s itt került személyes kapcsolatba Kassák Lajossal, akinek hatása már a második kötet (Nem én kiáltok, 1925) szabadverseiben érezhető. Bécsi korszakában írt tárgyias és dalszerű verseket is, ám meghatározónak az avantgárd szemléletű, a kassákos konstruktivizmus formanyelvén írott művek tűnnek. A lírai tájékozódás korszaka ez, amit pontosan érzékeltet az a tény, hogy a költői pályát reprezentálni hivatott kötetbe, a Medvetáncba (1934) majd mindössze négy ekkori versét veszi fel József Attila: az Ülni, állni, ölni, halni, a Fiatal asszonyok éneke, a Hangya és a Táncba fognak címűeket. 1926-ban baráti segítséggel Párizsba utazott, a Sorbonne hallgatója lett. Szélesíti francia irodalmi ismereteit: szürrealista verseket és klasszikusokat olvasott. Villon-élménye is innen eredeztethető, s itt sajátította el és formálta egyénivé a modern szürrealista alkotásmódot, az asszociációs technikát is. Ekkori politikai nézeteinek határozott baloldaliságát jelezte belépési szándéka a kommunista pártba, kapcsolata az anarchistákkal.
