A kisepika mesterei
A kisepika mesterei
A nyugatosokkal egyidős, de mozgalmukhoz soha nem csatlakozik Móra Ferenc (1879-1934). Elsősorban a gyermek- és ifjúsági irodalom egyik legnagyobb klasszikusaként tartja számon az utókor. A Rab ember fiai (1908), a Kincskereső kisködmön (1917), a Dióbél királyfi (1922) azért válhatott nemzedékek olvasmányává, mert az új szemléletű ifjúsági irodalom első jeles alkotásai közé tartoznak: nem a didaktikus szándék, hanem az irodalmi igényesség a meghatározó bennük, a szerző a felnőttel egyenrangú lénynek tekinti a gyermeket is. Móra „felnőtt” regényei is sikert aratnak (Ének a búzamezőkről, 1927, Aranykoporsó, 1932), a posztumusz megjelenésű Hannibál tanár úr (1924, 1949) jeles szatirikusnak is mutatta, a legteljesebbet azonban kisprózájában alkotta. Elbeszélései, tárcái az anekdotikus és lírai hagyomány folytatójának és egyik hitelesítőjének mutatják, Mikszáth és Tömörkény örökösének, ugyanakkor az új század kifejezőjének is. Népiessége nem éri el Móricz radikális szemléletváltását, de ugyancsak reális és hiteles. Stílusa az élő beszéd különböző rétegeiből formálódik hajlékonnyá, tisztává és kifejezővé.
Nagy Lajos (1883-1954) sem kötődött szorosabban a Nyugat mozgalmához, ő azonban poétikai szempontból is az újítók közé tartozott. Fiatalkori elbeszéléseire hatott a naturalizmus, a szimbolizmus, az 1920-as években pedig az új tárgyiasság irányzata. Ennek szellemében készítette legnagyobb hatású elbeszéléseit, arra törekedve, hogy elsősorban a tények megfelelően csoportosított rögzítésével, a szimultán- és a montázstechnika alkalmazásával érjen el esztétikai és politikai hatást, forradalmasítsa a tömegeket (Lecke, Razzia, Bérház, Uccai baleset). A tárgyiasság mesterműve a Kiskunhalom c. (1934) irodalmi szociográfia, amelyben szülőfaluját, Apostagot mutatja be, egy adott pillanat keresztmetszetét adva, s benne az ellentéteket is felmutatva. Utolsó jelentős műve önéletírásának két kötete (A lázadó ember, 1949, A menekülő ember, 1954).
Igazi novellista volt Gelléri Andor Endre (1906-1945). Hősei többnyire munkások, munkanélküliek, a nagyváros elesettjei. Élményanyaga naturalizmusra csábíthatná, fantáziája azonban látomásos jellegű. Így földhözragadtat és költőit valóságosat és csodásat vegyít, valót és álmot játszat át egymásba. Ezért nevezhette Kosztolányi Dezső az ő realizmusát tündérinek (A szállítóknál, A vén Panna tükre, Ház a telepen, Ukránok kivégzése, Villám és esti tűz).
Nagy Lajos az 1940-es évek elején könyvesboltja előtt
Veres Péter (balról a második) Móricz Zsigmond társaságában
