A beszédhangok képzése
A beszédhangok képzése
A beszédhangok képzésének folyamata a következő: a tüdőből kiáramló levegő áthalad a légcsövön, a gégében lévő hangszalagokat vagy megrezegteti, vagy nem, majd továbbhalad a szájüregbe (vagy az orrüregbe), áthalad a szájüregen, és ezt követően az ajkakon (vagy az orron) át távozik a légtérbe. A hangképző szerveinket (pl. a nyelvünket, a lágy szájpadot, az ajkainkat) különféleképpen mozgatjuk, így a kiáramló levegőrezgés módosul, hangnyomás-változás történik: létrejönnek a beszédhangok.
Az artikuláció következtében módosult levegőrezgés elhagyja az ajkainkat, így a kiejtett beszédhang akusztikai jellé válik, amelyre az akusztikai sajátosságok lesznek jellemzőek. Ezek a sajátosságok három jellemzővel fejezhetők ki: 1. a (fizikai) időtartammal, 2. a frekvenciával (hangmagasság) és 3. a intenzitással (hangerősség). Ennek a három paraméternek a bonyolult kombinációi határozzák meg az egyes beszédhangokat akusztikailag. A kiejtett beszédhangok, illetve beszédhang-sorozatok műszerekkel vizuálisan megjeleníthetők, az ilyen „lenyomatokat” nevezik „látható beszédnek”. Ezeken a képeken rendszerint az idő változásának megfelelően láthatjuk a beszédhangra jellemző frekvencia- és intenzitásváltozásokat. Minthogy a hangképző szervek és működésük az egyénre jellemzőek, így az artikuláció következtében létrejövő akusztikai jelek is jellemzőek maradnak az egyénre. A beszéddel foglalkozó tudomány (a fonetika) egyik ága azokat a sajátosságokat kutatja, amelyek majd lehetővé teszik az egyén felismerését, azonosítását a beszéde, a „beszédlenyomata” alapján.
A hallási mechanizmus az akusztikai jelsorozatokat fogja fel, majd az agy megfelelő helyén megtörténik ezekből az akusztikai jelekből a beszédhang felismerése, azonosítása. A meghallástól a beszédhang(ok) felismeréséig tartó folyamatot nevezzük beszédészlelésnek.
A magánhangzók csoportosítása az ajakműködés és a nyelvállás szerint
A hangok előfordulási gyakorisága a magyar nyelvben
