A szöveg szerkezete
A szöveg szerkezete
A szöveg szerkezeti lehetőségeit elsőként a szöveg mérete határozza meg. A szöveg lehet igen rövid. Állhat egyetlen hangból (Ó!), egyetlen szóból (Jaj!; Gyere!), s természetesen állhat mondatok, nagyobb egységek sorából, s ennek megfelelően lehet igen hosszú. Egy regény, egy tudományos munka, egy emlékirat több száz oldal hosszúságúra nyúlhat.
Tanulmánygyűjtemény a szövegtan köréből
A szöveg belső szerkezeti tulajdonságait meghatározza a szöveg fizikai megjelenési formája. A beszéd hangzásformája, a megszólalás által keltett hanghullámok s a bennük felismerhető hangok, nagyobb hangcsoportok egy beszélő részéről csak lineárisan egymás után következhetnek. Párhuzamosan több hangzást észlelünk, ha egyszerre többen beszélnek. A leírt, kinyomtatott szöveg betűjelei szintén lineárisan következnek egymás után. Azonban az írott szöveg esetében lehetőségünk van annak nagyobb egységét, például egy oldalt egyszerre is áttekinteni és az íráskép szerkezetét felismerni.
A hosszabb szöveg általában több kisebb egységre bontható, illetve a szövegalkotáskor kisebb egységekből építkezik a beszélő. Nagyobb írott szövegmű esetében a fejezet az elsőként elkülönülő egység: a fejezet a téma vagy az eseménytörténet alapegységeinek az elkülönítésére szolgál. A következő egység a bekezdés, amely az írott szöveget (annak fejezeteit) kisebb tartalmi és retorikai egységekre bontja. A szöveg legkisebb egysége a mondat. A beszélt szövegek közül a monologikusak (például a szónokiak) belső szerkezete hasonlít az írottakéhoz. A dialogikus (párbeszédes) szövegek legjellegzetesebb mozzanata a forduló (beszélőváltás, amikor az egyik beszélő befejezi s a másik elkezdi szövegét), alapegysége a két forduló közötti beszéd. E beszédek is lehetnek hosszabbak, s akkor az írottak mintájára tagolódhatnak.
A szövegösszetartó erő nyelvi és nyelven kívüli eszközei szintén hozzájárulnak a szöveg lineáris és strukturális (hierarchikus) szerkezetéhez.
A legújabb szövegtani könyvek egyike
