Közmondások
Közmondások
A közmondások az emberiség évszázados, sőt olykor évezredes megfigyeléseinek, életszabályainak és erkölcsi ítéleteinek rövid, frappáns formában való kifejezései, s ezért a nép gondolkozásának, észjárásának hű tükrözői. Egy néprajztudós becslése szerint mintegy háromszáz jelenségre, tárgyra vonatkoznak a magyar közmondások. Közülük a következő tárgyköröket említhetjük meg: a) az emberrel vagy valamely életmegnyilvánulásával kapcsolatosak: Lassan járj, tovább érsz, Jó munkához idő kell, Amit Jancsi meg nem tanult, nem tudja azt János sem, Krajcárból lesz a forint; b) a parasztélettel kapcsolatos gazdaregulák: Márciusi por/májusi eső aranyat ér, Nincs annál jobb ganaj, amit a gazda csizmája visz ki a szántóföldre, Haragos asszony, füstös konyha, Lyukas tál – három gonosz a háznál; c) időjárással kapcsolatos mondások: Ha fénylik gyertyaszentelő a száríziket is vedd elő, Megrázza még szakállát Gergely, Fekete karácsony – fehér húsvét; d) egészségügyi: főleg étkezéssel, öltözködéssel kapcsolatos szabályok: Kutyaharapást szőrével gyógyítják, Egy dió hasznos, kettő árt, három halálos, Két híg tojásnak közepe egy pohár bor, Se télen szalonnáját, se nyáron bundáját el nem hagyja az okos; e) konvencionális kifejezések: Úgy még sohasem volt, hogy sehogy se lett volna, Ami késik, nem múlik, Csörög a szarka, vendég jön.
Dugonics András (1740–1818) szobra Szegeden
Az állandósult szókapcsolatok egy része nem, másik része csak kis mértékben változtatható meg (pl. ragozható). Ez az igés szólás: a kancsó fenekére néz ’berúg’ a mondatban ragozható: Tegnap a kancsó fenekére néztem. Mikor néztél utoljára a kancsó fenekére? Gyere nézzünk a kancsó fenekére! A mondatszerű állandósult szókapcsolatok (általában közmondások) jó része nem változtatható meg, ezek idézetszerűen vagy szervetlen mondatrészletként épülnek be a szövegbe. Gyakori azonban az, hogy a közismert közmondásokat lerövidítik, mintegy jelzésszerűen használják. Így volt ez már a régiségben is. Tipikusan hiányos közmondás ez: Kinek a pap, kinek a papné. Akkor is hiányos, ha tréfásan hozzátoldják: ... kinek a paplány vagy de nekem a lánya. Jelentése: ’mindenkinek más az ízlése.’ A korábbi formák között teljesebbeket is találunk: Ki szereti papját, ki meg a kalapját stb. Mai, szinte csonkasághoz vezető közmondás-rövidítések: A magas adók a kiskapukat bátorítják (Minden kapu mellett van egy kiskapu = ’szabályok kikerülhetők’; a közmondás ilyen csonkítása egyébként képzavart okoz); Tehát ez az akció annyi, mint a szenteltvíz... (Annyi, mint halottnak a szenteltvíz... = ’semmi, nem hatásos’).
