A finn-permi kor
A finn-permi kor
A finn-permi kor Kr. e. 3500–2500-ig tarthatott. A közös szókincs alapján e korban figyelemre méltó fejlődés következett be. Jelentős szerephez jut az állattenyésztés, amelyről olyan szavak tanúskodnak, mint a cser. üšküz zürj. \ška ‘bika’, cser. o‡o zürj. u‡ ‘csődör’. Az állatok teleltetésére szénát tartalékoltak. Erre enged következtetni az é. tarn ‘tavalyi fű’, zürj. tur1n ‘fű, széna’.
A földművelés is komoly fejlődésnek indul. Erre utalnak az olyan szavak, mint a fi. riihi, zürj. r1n1š ‘gabonaszárítócsűr’; pohta- ‘gabonát szelel, rostál’, zürj. po‡ ‘rosta’; mord. E norov ‘kenyér’, zürj. nur ‘a mag szíke’; fi. vehnä, votj. vaz’ ‘búza’; mord. E šuz ‘árpa’; mord. E suro ‘köles’, zürj. z\r ‘zab’. Közvetve a fi. suola, zürj. sol ‘só’ szó megléte is a földművelés jelentőségének a növekedésére utal, mivel a gabonafélékkel táplálkozó ember igényli a sót.
A fi. suka ‘kefe’, zürj. zu ‘gereben’; fi. sää, zürj. sunis ‘cérna’; fi. kuto-, zürj. ku- ‘sző’ szavak a szövés-fonás fejlődését tanúsítják.
A hangtan területén nem találunk dokumentálható változásokat.
Az alaktan újabb képzőkkel gazdagodik, ezek közül legjelentősebb a fosztóképző (fi. -ttoma-, -ttömä, zürj. -tem), s említést érdemel az *-ašta, -äštä-, (fi. -ahta, -ähtä, zürj.-votj. -išt-) momentán képző.
A leglényegesebb változást a szóragozás területén találjuk. A finn permi korban kezd kialakulni az az eljárás, hogy az összetett esetragokat egy helyjelölő elem és egy konkrét esetrag összetétele útján alkotják meg. A fi. -len, -llen, -lle allatívuszragnak például pontosan megfelel a cser. dat. -lan, a votj. és a zürj. approximatívusz -lan ragja. Az -l helyjelölő elem bizonyára a fgr. *-la, *-lä helynévképzőre megy vissza (vö. fi. Karjala, uimala ‘uszoda’), a helyviszonyt pedig az ur. *-n latívuszrag fejezi ki. A finn-permi korra megy vissza az abesszívusz fi. -tta, -ttä, lp. -tââ, cser. -te, votj. -tek, zürj. -t\g ragja.
Hagyományos észt parasztház
