Jelentés és együttjelentés: denotáció és konnotáció
Jelentés és együttjelentés: denotáció és konnotáció
A szemiotika egyik legfontosabb eredménye volt a sokféle tudományban (filozófia, logika, nyelvtudomány, pszichológia, esztétika stb.) használatos „jelentés”-fogalom új szempontok szerinti értelmezése. Már az előbbiekben is említettük hogy a közvetlen jelentéstől a szimbólumig, az egyedi jeltől a jelek sokféle rendszerszerűségéig számos ilyen megállapítást tett. Ezek azonban nem látszottak „önálló” szemiotikai felismerésnek. A denotáció és konnotáció fogalmakat is kölcsönözték a szemiotikusok, azonban a dán nyelvész, Louis Hjelmslev (1899-1965) és a francia irodalomtudós, Roland Barthes (1915-1980) e fogalompár egymástól is eltérő újraértelmezése révén ma itt fedezhetjük fel a szemiotika önállóságának egyik legjobb bizonyítékát.
Szöveges falvédő, nyíltan kommunikációs funkcióval
Eredetileg a kognitív jelentés a denotáció (anya = nőnemű szülő), míg az affektív vagy emotív jelentés a konnotáció (anya = a szeretet, a leszármazás megtestesülése). A hagyományos filozófiában pl. a „fehér” denotátuma minden fehér dolog (hó, papír, a tenger habja) konnotátuma viszont a ‘fehérség’ mint olyan. Hjelmslev viszont a szemiotika egymásra épülő fokozataiként beszél róluk.
)
Amikor konkrét példákat említ, arra hivatkozik, hogy a különböző stílusformák, stílusok, stílusértékek, (kommunikációs) közegek, hangnemek (zord, vidám), különböző kifejezésmódok e fenti rendszer szerint írhatók le. Barthes mindehhez azt fűzi még hozzá, hogy a nagyobb (konnotatív) rendszerek a kisebb (denotatív) rendszerekre épülnek. Például egyfajta hanglejtés (gúnyos vagy tragikus hangvétel) sok mondat sorozatában érvényesülhet. Általában is az irodalmi művek így épülnek a nyelvi szövegekre. Elemi szinten is megvan ennek a lehetősége, A ‘kutya’ denotátuma az ismert állatfaj, konnotátuma pl. a ‘hűség’. Egy üveg címkéjén a halálfej denotátuma ‘méreg’, konnotátuma viszont ‘veszély, nem iható folyadék’.
Persze, szinte kimeríthetetlen mind a jelentés (denotátum), mind az együttjelentés (konnotátum). A magyar Csepel szó denotátuma lehet ‘egy sziget’, ‘ezen egy település’, ‘az itteni gyárban készített kerékpár, motorkerékpár’ stb. Konnotátuma pedig ennek megfelelően sokminden: a helynév Anonymus szerint eredetileg ‘egy lovászmester neve’ volt, a szó török etimológiája ‘szennyes, zavaros, sötét színű’, jogilag ‘1950-ben Budapesthez csatolt település, azóta a főváros XX. kerülete’, ‘munkáskerület’ (lásd „Vörös Csepel”), ‘a nevezetes gyár’ (Weiss Manfréd Művek majd Rákosi Mátyás Művek, majd Csepel Vas- és Fémművek) vagy annak ‘jellemző terméke’. Amelyekhez azután egyenként is további együttjelentések járulhatnak: pl. az itteni sportegyesület neve.
