A magyar rovásírás
A magyar rovásírás
A magyar rovásírás a kelet-európai rovásírásnak sokat módosult kései, Kárpát-medencei változata, amelyet minden bizonnyal az egész magyarság használt. Hogy a magyarságnak már igen régen volt írása, azt bizonyítja az ír és a betű szó, melyek régi török jövevényszavak.
A magyar rovásírás emlékei főként a 15. századtól Erdélyben, ott is elsősorban Udvarhely megyében találhatók. A székelyek körében a rovásírás egészen a 17. századig élt.
A rovásírásos emlékek közül a legjelentősebb a nikolsburgi ábécé. Igen értékes emléke még a rovásírásnak négy templomi felirat: a székelyderzsi, a bögözi, az enlakai, és a homoródkarácsonfalvi.Továbbá két olyan felirat (a csikszentmihályi templomfelirat 1501-ből és a konstantinápolyi híradás), melyeknek szövegét csak másolatok tartották fenn.
A székely rovásírás legterjedelmesebb emléke a bolognai vagy Marsigli-féle naptár. Ez egy négyszögletes botra volt róva, és Luigi Ferdinando Marsigli (1658–1730) olasz hadmérnök másolata mentette meg az utókor számára.
Igen érdekes a nagyszentmiklósi aranykincs 14 darabjának rovásírásos felirata is, melyet már sokan megkíséreltek megfejteni, de teljesen kielégítő megoldást még nem találtak.
Görög szöveg különféle helyzetű szövegtagoló pontokkal (Kr. u. 9. század)
A konstantinápolyi felirat első részének tükörképe (1515)
A nikolsburgi székely rovásábécé
)
