A Magyar Nyelvőrtől az Édes Anyanyelvünkig
A Magyar Nyelvőrtől az Édes Anyanyelvünkig
Az iménti felsorolásból nem véletlenül maradtak ki a nyelvművelő folyóiratok, hanem – éppen ellenkezőleg – azért, mert fontosságuk miatt külön szakaszban illik velük foglalkoznunk. Az nem lehet vita tárgya, hogy egy-egy nyelvművelő folyóirat, főleg ha nemcsak olvasótábora, hanem szerzőgárdája is kialakult, a nyelvművelésnek fontos „intézménye”, alkotóműhelye. Noha, legnagyobb örömünkre, több olyan folyóirat is van, amely nyelvművelő feladatokat is ellát – ilyen a Magyar Nyelv vagy a Magyartanítás –, csupán kettőt van módunk néhány mondattal külön is bemutatni.
A kettő közül a nagyobb hírű, a nevezetesebb kétségtelenül a Szarvas Gábor által 1872-ben (!) alapított Magyar Nyelvőr, amely címlapja belső oldalán büszkén viseli ezt a megjelölést: „A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának folyóirata”. Bár az egyik legpatinásabb, legrégebbi magyar folyóirat, eddigi felelős szerkesztőinek felsorolása nem igényel sok helyet: Szarvas Gábor (1872-1895), Simonyi Zsigmond (1896-1919), Balassa József (1920-1940), majd a háborús évek alatti kényszerszünet után Beke Ödön (1946-1953), Lőrincze Lajos (1953-1993), 1994-től pedig Keszler Borbála.
A másik folyóirat, amelyről mindenképpen szólnunk kell, az Édes Anyanyelvünk, jóval fiatalabb a Nyelvőrnél, hiszen csak 1996-ban lett nagykorú, azaz érkezett el 18. évfolyamához. Az Édes Anyanyelvünk, amely az Anyanyelvápolók Szövetségének lapja, nem annyira a szakemberekhez szól (bár hozzájuk is), mint inkább a nagyközönséghez: az anyanyelvüket szerető és ápolni, védeni akaró fiatalokhoz és felnőttekhez; a határainkon túl élőkhöz éppúgy, mint a magyarországiakhoz. Felelős szerkesztője 1979-től 1992-ig Bencédy József, attól kezdve Grétsy László.
Az Édes Anyanyelvünk egyik 1995. évi száma
Lőrincze Lajos egyik legismertebb művének címlapja
Az elmúlt évtizedek legteljesebb összefoglaló műve, a kétkötetes Nyelvművelő kézikönyv
