A mondatszerkesztés erényei és gyengéi
A mondatszerkesztés erényei és gyengéi
E szükségesnek ítélt kitérő után térjünk vissza napjaink nyelvhasználatának értékeléséhez! A mondatszerkesztés és általában a grammatika terén lassú, de szinte megállíthatatlan változásoknak vagyunk tanúi és részesei; olyanoknak, amelyek a nyelv belső fejlődéstörvényei alapján mennek végbe. A károsnak látszókat igyekeznünk kell leküzdeni, visszaszorítani, késleltetni (suksüközés), a hasznosnak vagy legalábbis semlegesnek ítélteket erősíteni (a névszói kötőhangzó szófaj-megkülönböztető szerepe: gyalogosok – gyalogosak, üdítők – üdítőek) vagy tudomásul venni (ikes ragozás). A nyelvünkre jellemző szintetikus tömörség, amelyet Németh László, Bárczi Géza és mások hangoztattak, nincs veszélyben egy-egy új szerkesztési sajátosság elterjedése révén. A kívülről jövő, idegen hatást tükröző grammatikai változások ellen viszont – amelyen pl. a bizonyos pénztárgépek és bizonyos postai bélyegzők által terjesztett idegen szórendű keltezés, mint 22. 01. 96 a hagyományos 96. I. 22. helyett – a leghatározottabban fel kell lépnünk.
A fogalmazás és a beszédstílus tekintetében értékelésünk ugyancsak tartalmaz jót is, rosszat is. Jó, hogy a hivatalos stílus kinövései lassan visszafejlődnek, s hogy beszéd- és magatartás-kultúránk, ha nem javul is, de színesedik. Ez a színesség – igaz, nagyfokú közvetlenséggel, bizalmas, sőt nemegyszer bizalmaskodó hanggal párosítva – különösen jellemzi az egyik legerőteljesebben fejlődő csoportnyelvet, a fiatalok nyelvhasználatát. Mai nyelvünk végső osztályzata, a jót és a rosszat egyaránt mérlegelve, erős közepes.
