A nemek szerepe
A nemek szerepe
A nemek szerinti nyelvhasználati különbségek a nőknek és a férfiaknak a társadalomban betöltött eltérő szerepéből és helyéből következnek. Egyrészt abból, hogy bizonyos foglalkozásokat elsősorban vagy kizárólag az egyik vagy a másik nem képviselői űznek, másrészt abból, hogy némileg eltérnek a két nem viselkedési – így nyelvhasználati – normái is. A gyermekgondozás, a sütés-főzés például elsősorban a nőket, a katonáskodás és az ácsmesterség pedig a férfiakat érintette és érinti, s ennek következtében az előbbi tevékenységi területekkel kapcsolatos szavakat és kifejezéseket elsősorban a nők, az utóbbiakkal összefüggőket pedig a férfiak használják. De gondolhatunk a sportnyelvre s bizonyos sportágak nemhez kötöttségére is (birkózás, kick-box, rögbi, versenyautózás, ritmikus sportgimnasztika, szinkronúszás. Emlékeztetőül: Coubertin báró, az újkori olimpiák kezdeményezője még ellenezte a női sportolást!) Ami pedig a nyelvi viselkedést illeti: a nőknek a társadalmi szokásrend szerint nem illik csúnyán beszélni, káromkodni, ronda vicceket mesélni, kiabálva beszélni. A férfiaktól ugyanezeket megértőbben fogadja a közösség. Van különbség a tiszteletadási formák használatában is: a kezét csókolom felnőttek körében úgyszólván kizárólag férfiak nőknek szóló köszönésformájaként hallható. Ami pedig a névhasználatot illeti: a férfiak névízlése konzervatívabb, mint a nőké. Az új nevek és becézőformák választása és használata elsősorban a nőket jellemzi. Továbbá: míg korábban egyértelműen a nőket tartották nyelvi szempontból hagyományőrzőknek, ma egyre inkább úgy tűnik, hogy a nők nagy része nyelvileg mintha újítóbb volna, mint a férfiak. A nyelvjárási beszélők körében ez igazolhatóan így van nagyobbrészt: a köznyelvi(es) formák használatában a nők járnak ugyanis élen.
A délvidéki diáknyelv szakszótára
