A barokk udvari élet
A barokk udvari élet
Mátyás király halálával nemcsak az igazság lett „oda”, de lassan szétesett, elpusztult-halványodott az a pompás, bővérű, művészetpártoló reneszánsz udvari kultúra is, amelyet ő és követői megteremtettek, illetve felvirágoztattak. Az elhurcolt díszes kódexek, a megcsonkított és széttört szobrok, a lerombolt, földig égetett kastélyok és udvarházak, a levert vagy – jobb esetben – lemázolt freskók, a lópaták-dúlta festett kápolnák, az üszökké lett bibliotékák, a füstté vált családi és hivatali levéltárak felbecsülhetetlen forrásértékű kéziratai mind-mind a török-tatár hordák, az átvonuló zsoldoscsapatok vagy a reformáció-ellenreformáció testvérharcának áldozatai. Ugyanakkor egy homályba veszett pazar kultúra mementói is.
A nemzeti jellegű irányító központ, kulturális centrum nélkül maradt ország a királyi palota helyett hamarosan a katolikus főúri várakban – Esterházy-, Nádasdy-, Zrínyi-, Batthyány-, Pálffy-birtokokon – vagy a protestáns erdélyi fejedelem lakhelyein szervezte újjá irodalmi-művészeti életét.
A barokk kor embere különösen kedvelte az udvari reprezentációt, bár tekintetét az ellenreformáció az ég felé fordíttatta, nem vetette meg az e világi fényűzést. Díszes ruhákba öltözött, szőnyeggel, baldachinnal, belső dekorációval gazdagon ékített palotákban lakott, ötvösremekekkel dúsan rakott asztalokról étkezett, vidám és szomorú ünnepeit hatalmas díszfelvonulásokkal tarkította. Családja dicső őseit, előkelőit – igazit vagy kitaláltat – képtárak mauzóleumaiban örökíttette meg, elmélkedni tudós könyvtárszobája mélyére vonult vissza. Ha nem vadászott zajos hajtó-sereggel, külföldről hozatott ritka virágoktól illatozó, labirintussal, szökőkutakkal látványossá varázsolt kertje – amint azt Koháry István verse megjeleníti – enyhhelyén vonta meg magát.
Udvari népe élén komédiák nézésével – Florentina, Comico-tragoedia – múlathatta idejét, s zenehallgatással frissülhetett fel. Tollforgatóra is szüksége volt a reprezentációhoz: nemesi származású familiárisaival verseltette meg családi életének fontosabb eseményeit – bölcső, gyűrű, koporsó –, velük emeltetett ércnél maradandóbb emlékművet hősi tetteinek. Műveik nyomán már-már maga is az antik héroszok magasságába emelkedett. Végül is ennek az elhitetése volt a barokk udvari reprezentáció és a szolgálatába rendelt írók-költők-művészek legfőbb feladata és célkitűzése.
