A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság megalakulása
A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság megalakulása
A fenti felismerés az 1960-as években arra sarkallta a magyarországi és a külföldi hungarológusokat, hogy tudományszakuk zavartalan működése és fejlődése érdekében nemzetközi szervezetet, tudományos társaságot hozzanak létre. Hosszas tudománypolitikai küzdelmük 1977-ben hozta meg gyümölcsét, amikor, augusztus 25-én, Nyíregyházán megtartotta alakuló közgyűlését e régóta szerveződő társaság, melynek hivatalos elnevezése Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság lett. (Annak beszédes jeleként, hogy a hungarológia vagy magyarságtudomány szónak még ekkor sem volt kellemes csengése és létjoga.)
II. János Pál pápa 1996. szept. 14-én nyári rezidenciáján fogadja és köszönti a IV. Hungarológiai Kongresszus résztvevőit
A társaság legfőbb célként azt tűzte maga elé, hogy a világ magyarságtudománnyal foglalkozó szakembereit összefogja, munkájukat támogassa, és tudományos tevékenységük eredményeit széles körben ismertté tegye. E feladatának folyóiratok (Hungarológiai Értesítő, Hungarian Studies) létrehozása, illetve kongresszusok szervezése révén igyekezett eleget tenni. Különösképpen fontos volt a társaság közvetítő szerepe: persona non grata hungarológusokat kellett integrálnia a magyarországi tudományos közéletbe, a kisebbségben élő és a nemzetközi tudományosságtól elzárt tudósokat informálni az anyaországban és a világban született új tudományos eredményekről.
A kilencvenes évek közepén mintegy harmincöt országból ezernél is több tagot számláló tudományos társaság hungarológia-értelmezése nem változott jelentősen a létrejötte óta eltelt közel két évtized folyamán. Értelmezésében a hungarológia ma is: magyarságtudomány, filológiai jellegű komplex tudomány, amely a magyar népre, etnikumára, történetére, nyelvére, kultúrájára irányuló interdiszciplináris tudományos tevékenység összessége. Célja a nemzeti civilizáció komplex kutatása. Vagyis, hogy minél teljesebben tárja fel, gondozza és elemezze mindazt, ami a magyar nép történeti múltjával, múlt- és jelenbeli kultúrájával összefügg. A szintézis nem valamiféle nemzeti jelleg, magyar lényeg elvonatkoztatására törekszik, hanem a magyar nemzeti civilizációt kívánja vizsgálat tárgyává tenni a maga komplexitásában, ellentmondásaiban és más nemzeti civilizációktól való elhatárolhatatlanságában.
Természetesen e fogalom-értelmezés is időhöz és helyhez kötött. Az egyes hungarológiai oktató- és kutatóközpontok saját igényeik, elképzeléseik és lehetőségeik szerint szabadon alakítják.
Ám a fogalom, parttalanná válva, értelmét veszíti.
Folyamatosan jelenik meg a Hungarológiai Értesítő, az előző időszak magyar irodalmi, néprajzi, nyelvészeti, történelmi bibliográfiájával
Hungarológiai díjak
Lotz János-emlékérem – 1981-ben alapította a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság a magyarságtudomány kiemelkedő színvonalú külföldi művelésének (kutatás, oktatás, szervezőmunka) elismerésére. Az emlékérmet – Ligeti Erika kisplasztikáját – ötévenként osztják ki.
Díjazottak: Csapláros István (Varsó), Eva Martins (Stockholm), Penavin Olga (Újvidék), Vladimir Smilauer (Prága), Viljo Tervonen (Helsinki), Szent-Iványi Béla (Berlin), Faragó József (Kolozsvár), Karlheinz Mack (Bécs), Jean-Luc Moreau (Párizs), Pauline Palmeos (Tartu), Albert Tezla (Duluth, Minn.), Futaky István (Göttingen), Jakó Zsigmond (Kolozsvár), Hannu Launonen (Helsinki), Rákos Péter (Prága), Sass Kálmán (Brüsszel), Sivirsky Antal (Hága), Truong Dang Dung (Hanoi), Váradi-Sternberg János (Ungvár).
Szirmai Endre-díj – 1987-ben alapította Szirmai Endre, Stuttgartban élő orvosprofesszor, idegen nyelven írott magyarságtudománnyal foglalkozó monográfiák vagy eddig ismeretlen hungarológiai források feltárásának, publikálásának jutalmazására. A háromévenként kiosztandó 3.000 DM összegű díj odaítélésére a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság vezetőségét jogosította fel az alapító.
A díjat elnyerte: Czigány Lóránt: The Oxford History of Hungarian Literature (Clarendon Press, Oxford, 1984); Jolanta Jastrzebska: Personnages tragiques et grotesques dans la littérature hongroise contemporaine (Rodopi, Amsterdam, 1989); Richard Aczel: National Character and European Identity in Hungarian Literature 1772-1848 (Nemzetközi Hungarológiai Központ, Budapest, 1996) című munkájáért.
Lotz János-emlékérem – 1981-ben alapította a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság a magyarságtudomány kiemelkedő színvonalú külföldi művelésének (kutatás, oktatás, szervezőmunka) elismerésére. Az emlékérmet – Ligeti Erika kisplasztikáját – ötévenként osztják ki.
Díjazottak: Csapláros István (Varsó), Eva Martins (Stockholm), Penavin Olga (Újvidék), Vladimir Smilauer (Prága), Viljo Tervonen (Helsinki), Szent-Iványi Béla (Berlin), Faragó József (Kolozsvár), Karlheinz Mack (Bécs), Jean-Luc Moreau (Párizs), Pauline Palmeos (Tartu), Albert Tezla (Duluth, Minn.), Futaky István (Göttingen), Jakó Zsigmond (Kolozsvár), Hannu Launonen (Helsinki), Rákos Péter (Prága), Sass Kálmán (Brüsszel), Sivirsky Antal (Hága), Truong Dang Dung (Hanoi), Váradi-Sternberg János (Ungvár).
Szirmai Endre-díj – 1987-ben alapította Szirmai Endre, Stuttgartban élő orvosprofesszor, idegen nyelven írott magyarságtudománnyal foglalkozó monográfiák vagy eddig ismeretlen hungarológiai források feltárásának, publikálásának jutalmazására. A háromévenként kiosztandó 3.000 DM összegű díj odaítélésére a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság vezetőségét jogosította fel az alapító.
A díjat elnyerte: Czigány Lóránt: The Oxford History of Hungarian Literature (Clarendon Press, Oxford, 1984); Jolanta Jastrzebska: Personnages tragiques et grotesques dans la littérature hongroise contemporaine (Rodopi, Amsterdam, 1989); Richard Aczel: National Character and European Identity in Hungarian Literature 1772-1848 (Nemzetközi Hungarológiai Központ, Budapest, 1996) című munkájáért.
