A Nyugat első nemzedéke
A Nyugat első nemzedéke
Mint a költői szemlélet és nyelv megújítása, úgy a műfordításnak mint önálló alkotó tevékenységnek a megteremtése is a Nyugat nagy nemzedékére várt. Ady néhány fordítása inkább átköltés, de nagy lírai találat, és hű is a versek leglényegéhez (Szapphó, Baudelaire, Verlaine). Mint Ady, eleinte Babits is magyar verssé akarta formálni, s életműve darabjaként kezelte fordításait. Mindenekelőtt az angol Tennyson és Swinburne verseit hasonította át ennek az elvnek jegyében, és a személyes, alkotó válogatás szempontja érvényesült Pávatollak c. gyűjteményében is. A 20-as évektől mind nagyobb figyelmet fordít a hűségre, Baudelaire A romlás virágai c. kötetének magyarításakor két társával, Tóth Árpáddal és Szabó Lőrinccel együtt már pontosabban ad vissza jelentést és stílusréteget egyaránt. Legnagyobb fordítói teljesítménye a teljes Isteni Színjáték, és kiemelkedőek drámafordításai: Shakespeare Viharját a 10-es években még kissé szecessziósan földíszítve fordítja, de Goethe Iphigeniájához, majd Szophoklész Oedipus királyához (1931) és az Oedipus Kolonoszban c. tragédiához (1941) puritánságában is ékesszóló drámai nyelvet talál.
Kosztolányira illik rá leginkább a „szép hűtlenek” megnevezés, amellyel ez első nemzedék fordítóit szokták jelölni. Talán az ő érdeklődése a legszélesebb körű, minden korból, minden elképzelhető versformában fordít, s kínai és japán versekkel is gazdagítja palettáját. Minthogy azonban sűrűn enged a tetszetős, virtuóz megoldásoknak, kevés fordítása állja ki a hűség próbáját. Igaz, nem is hitt a hűségben, amelynek követelménye ellen éleselméjűen és úgyszólván a 20. századi poétikai felfogásokkal egybehangzóan érvelt (Ábécé a fordításról és ferdítésről). Munkásságának maradandó értéke a shakespeare-i Téli rege fordítása, valamint a tiszteletreméltó pontossággal magyarított Tengerparti temető, Valéry verse. Tóth Árpád versfordításai érnek legközelebb ahhoz az eszményhez, hogy magyar versek legyenek. Bensőséges ihletettséggel nyúlt az idegen versekhez, csupán azt fordította, amihez személyes köze volt. Bár módszerére általában jellemző a stílus lágyítása, földíszítése, idővel ő is vállalta a pontosság szigorúbb követelményeit. Kimagasló teljesítményei közé sorolható Keats ódáinak fordítása, valamint Goethe balladája, Az isten és a bajadér.
