A hírlapíró, az esszéista és elbeszélő
A hírlapíró, az esszéista és elbeszélő
Hamarább lett Ady Endre jó nevű, hivatásos újságíró, mint országosan elismert költő. Jobb vidéki lapok szerkesztőségi műhelyeiben tanulta meg a hírlapírói mesterség sokféle fortélyát. Lehetősége volt e lapoknál az újságcsinálás különböző módjait elsajátítani: írni vezércikket és hírfejet, heti színes beszámolót és tudósítást, színházi és egyéb kritikát, alkalmi hírlapi verset és ironikus vitairatot, glosszát és szerkesztői üzenetet. Hírlapírói pályájának és újszerű költői metamorfózisának kiemelkedő „műhelye” volt a Budapesti Napló szerkesztősége, amelyet a fiatalabb kortárs, Csáth Géza „az ifjú magyar irodalom harcoló gályája” megtisztelő néven emleget. 1908 után alkalmanként meg-megszólalt a Pesti Napló, a Világ hasábjain, de számos publicisztikai jellegű írása (kritikája, vitairata, glosszája) jelent meg a Nyugat évfolyamaiban is.
Úttörő jelentőségű és különleges értékű Ady publicisztikája a századelő magyar hírlapírásában: a személyesen meggyőző hangvételű és határozott ítéletű, a társadalmi és irodalmi megújulás érdekében föllépő írások szerzőjét a fokozatosan radikalizálódó demokrata szellemiség jellemzi. Újságcikkeinek előkészítő, érlelő szerepe van a költői életmű létrejöttében: a későbbi versek számos gondolata, érzelmi rezdülése, motívum-csírája található meg bennük.
Művészi világképének, személyes, nemzeti és emberi sorsértelmezésének jellegzetes hordozói hosszabb-rövidebb vallomásos tanulmányai, esszéi (Ismeretlen Korvin-kódex margójára, A magyar Pimodán, Félelem és írás, Poéta és publikum, Petőfi nem alkuszik, Jeremiás siralmai – mindig és egyéb művészi-irodalmi megnyilatkozásai). Ezekben az erősen személyes hangvételű esszéiben mitizáló-szimbolizáló módon igyekszik megjeleníteni a világ, a történelem és benne az önmaga helyzetét és szellemi törekvéseit.
Indulásától kezdve élete végéig folyamatosan írt elbeszéléseket is Ady. Nem a hagyományosan cselekményes, anekdotikus kispróza folytatója volt, hanem a líraian atmoszférikus novella-típus egyik kezdeményezője. Ady novellisztikája és költői életműve között ugyancsak gyakori a kölcsönös motívum-egyezés.
