A nép és a néphagyomány
A nép és a néphagyomány
Minthogy a magyar néprajztudomány is (bizonyos előzmények után) csak a 19. században alakult ki (a mai Néprajzi Múzeum 1872-től, a Magyar Néprajzi Társaság és folyóirata, az Ethnographia 1889-től folyamatosan működik, az első igazán országos jelentőségű gyűjtés és kiállítás az 1896-os millenáris ünnepségekre épített „néprajzi falu” volt a Városligetben), pontosabban csak az utóbbi évszázadok néprajzát ismerjük: ez az elmúló jobbágyvilág, majd a polgárosodó-kapitalizálódó falu életét vizsgálta.
A „nép” e felfogás szerint azonos a hagyományőrző parasztsággal. Az 1950-es években azonban (szovjet mintára) nálunk is szorgalmazták a munkásfolklór kutatását és a „szocialista átalakulás” bemutatását. Sajnos, nálunk még ennél is ritkábban folyt a városi folklór szaktudományos vizsgálata. A tömegkultúra is bemutatható néprajzi-folklorisztikai módszerekkel. Olykor viszont már parttalan, mi mindent neveznek folklórnak. (Amerikában például minden közösség, akár egy sportmérkőzés közönségének együttes viselkedését is.)
Négyféle képzeletbeli virág. Tábla a megyaszói református templom 1735-ben festett mennyezetéről
