PRÓZATÖRTÉNETI FORDULATOK (Sipos Lajos)
PRÓZATÖRTÉNETI FORDULATOK
(Sipos Lajos)
(Sipos Lajos)
A 20. század első két évtizedében a magyar elbeszélő irodalom is bekapcsolódott a Nyugat irodalmi forradalmába, annak esztétikai teljességét azonban csak a harmadik évtizedben, Kosztolányi Dezső regényeiben érte el.
Ady nagy költészetével párhuzamosan néhány regény megalkotta a harmóniát az epikai kísérletek, a múlt társadalmi élményeinek ábrázolása és az új életszemlélet között, többségük azonban elsősorban kísérleti értéket hagyott maga után. Mindeközben azt a vezető szerepet, amelyet a század végén a novella betöltött az olvasóközönség körében, a regény vette át.
A műnem népszerűségének több oka volt. A megnövekedett olvasótábor egy része az alkotásokban a világ megkettőzését kereste, szívesen vette, ha valamilyen különleges közegben felismeri a maga életének mozzanatait. Mások a társadalmi szférát reprezentáló intézményeket, szokásokat, törekvéseket kutattak a könyvek lapjain. A leggyakorlottabb olvasók – viszonylag kevesen – lételméleti problémákra vártak választ, a műnem lehetőségeinek tágulására-tágítására figyeltek.
Ennek megfelelően a kis- és nagyepikában az írói szándék és a lehetőségek alapján jól elkülöníthető törekvések bontakoztak ki. A posztromantikus és naturalista irodalom hagyományait folytatta a lektűr (a.m. olvasmány), a „tömegirodalom”, melyben rendszerint a hagyományos erkölcsi felfogás érvényesült, teret kapott nemzeti eszme és a történelmi múlt. Ilyen könyvekkel szerzett népszerűséget Erdős Renée (1879-1956), Surányi Miklós (1882-1936), Komáromi János (1890-1837), Bozzay Marit (1893-1942). Ezzel a műtípussal a leglátványosabb sikert Zilahy Lajos (1891-1974) regény- és drámaíró, publicista és irodalomszervező, kései történelmi regényével, az Araráttal méltán népszerű szerző érte el. Két fogoly c. regénye (1927) – a háború, az orosz forradalom, az utána következő emigráció valóságos tényeinek és e tények kommentárjának felidézésével – a század első felének közkedvelt olvasmánya volt.
