Ha veszélyt érez, toppant
Ha veszélyt érez, toppant
Az üregi nyúl a nyúlalkatúak (Lagomorpha) rendjén belül más nemzetséghez (Orcytolagus) tartozik, mint a mezei nyúl (Lepus), de életmódja is erősen eltérő. Eredetileg csak az Ibériai-félszigeten és Északnyugat-Afrikában élt, Közép-Európába a középkori betelepítések során került. Földalatti járatai néha 3 méter mélyre nyúlnak. Az üregi nyulak kisebb-nagyobb kolóniákban, nagycsaládokban élnek, de nemcsak a ritkás erdőkben, erdőszéleken, sziklás, bokros domboldalakon, öreg parkokban, homokdűnék között stb. is. Többnyire a szürkületi és a hajnali órákban legelésznek, a lyukaktól nem távolodnak messzire. Ha valamelyikük veszélyt észlel, a házi nyulaknál is megfigyelhető módon toppant a hátulsó lábával, mire valamennyien a föld alá menekülnek. Nem bírnak olyan hosszan futni, mint a mezei nyúl, de rövid távon rendkívül gyorsan, és miután nem ugorják át az akadályokat, hanem kikerülik őket, zegzugos vonalban szaladnak. Táplálékban szegény vidéken az állományok saját létszámukat igyekeznek korlátozni. Megfigyelték, hogy ahol már nagyon sok állat van együtt, a kanok a rangsorban hátul lévő nőstényekkel nem párzanak, így csökkentik a kölykök számát. A szaporodási időszak egyébként februártól októberig tart, a nőstények kedvező körülmények között évente 4–7 alkalommal ellenek, egyszerre 4–6 kölyköt hoznak a világra. Míg a mezei nyúl kicsinyei szőrösen születnek és nyomban látnak, néhány napos korukban már futni tudnak, és füvet is rágcsálnak, a föld alatt, tehát védett helyen lévő üreginyúl-fiókák csupaszok, zárt szeműek, száraz fűből és anyjuk hasszőréből tépett fészekben pihennek. Szemeik a 9–10. napon nyílnak, 3 hétig szopnak, és 4–5 hetesen ivarérettek. Füvekkel, levelekkel, gyökerekkel táplálkoznak, télen kérget is rágcsálnak. Ahol az erdőszélen vagy annak közelében lucerna- vagy lóheretábla van, éjszakánként oda is kilátogatnak.
Kedvező körülmények közé jutva az üregi nyúl hihetetlen módon elszaporodhat. Ismeretesek az Ausztráliába történt betelepítés következményei, de tömeges kártételeire hazai adatok is vannak. Lovassy írja, hogy a századforduló táján a Somogy megyei mikei uradalomban az elszaporodott üregi nyulak szinte letaroltak egy 3000 holdas erdőt. Ezután a 6–7 vadőr naponta végigcserkészte a területet, és évente több mint 5000 nyulat lőttek.
Vadorzók sok helyen hurokkal fogják őket. Évekkel ezelőtt a Gödöllő környéki erdőkben, ahol akkoriban szintén sok üregi nyúl tanyázott, Szidnai Lászlóval jó néhány dróthurkot találtunk. Üresek voltak, kivéve az egyiket, ahol a szorosan összehúzott hurokban frappáns üzenetként a nyuszi levágott fülei fityegtek. Valaki megelőzte a vadorzót.
Akár a dörmögő, fújtató öregember: borz
S. E.
