Tavak, folyók, csatornák
Tavak, folyók, csatornák
A vizes területek és maguk az álló-, ill. folyóvizek hazánkban inkább a kétéltűeknek nyújtanak kedvező életteret, ahogy erről az előző fejezetben meggyőződhetünk. Akadnak azért a szárazföldhöz alkalmazkodott hüllők között is olyan fajok, amelyek másodlagosan visszatértek a vízi életmódhoz, és itt találják meg életfeltételeiket. Az egyik legnyilvánvalóbb ilyen képviselőjük a teknősöket Magyarországon egyedül képviselő mocsári teknős (Emys orbicularis.)
Ez az állat, bár élete nagy részét vízben tölti, és népiesen teknősbékának is nevezik, nem kétéltű, vízben élő, kopoltyús lárvái nincsenek, egész életében tüdővel lélegzik, és a szárazra lerakott meszes héjú tojásokkal szaporodik. Testét szarupajzsok borítják, hátát és hasát pedig a csontvázával összenőtt elcsontosodott szarupáncél védelmezi. Bár a páncél lenyűgöző ellenálló képességű, azért mindent a mocsári teknős sem bír ki: téglával dobálni vagy autóval átmenni rajta kegyetlen állatkínzás. Hasonlóan gonosz és hozzá nem értő dolog moslékban tartani fogságban; hogy teknősünk a tiszta vizet szereti, azt mi sem bizonyítja jobban, int hogy számos természetes élőhelyén éppen a vizek szennyeződése miatt csökken az egyedszáma.
Vízi sikló elpusztultat utánzó testtartásban
