Darumadár fenn az égen…
Darumadár fenn az égen…
Egyetlen fészkelő lúdfajunk a nyári lúd, valamennyi házi libafajta őse. Gágogó hangja pontosan ugyanolyan, mint amit a falusi udvarokon vagy tavasszal a kertek alatt hallhatunk. Védett madár, hazánkban a legnagyobb számban a Kis-Balatonon, a Fertőn, a Velencei-tavon és a Hortobágyon költ. Röptében ezüstszürke váltollai és narancssárga csőre tűnnek fel. A tóvidék nádasaiban fészkel, de táplálkozni a közeli nyílt terüelekre, rétekre, legelőkre jár, nyáron a gabonatarlókon, ősszel a kukoricatarlókon szedi fel az elhullott szemeket. Egy 1981-ben végzett állománybecslés szerint Magyarországon körülbelül 800 pár fészkel.
Nyári lúd
Végül még egy, a nyílt területeken látható madárról, a hazánkban vonulóként jelentkező daruról. A szépen krúgató nagy madár a század elején még költött nálunk, utolsó fészkelését az 1910-es években a Fonyódi-berekben jegyezték fel. A lecsapolásokkal költési lehetőségei megszűntek, azóta csak átvonul, elsősorban az ősi vándorútnak számító Tisza-vonal mentén. A Hortobágyon, de általában a Tiszántúlon a legnagyobb tömegeket októberben és novemberben láthatjuk. Felejthetetlen látvány, amikor késő délután megindul a húzás, és a nagy szürke madarak, csapat csapat után repülnek az éjszakázóhely, az egyik leeresztett nagy halastó medre felé. Krúgató hangjaik betöltik a levegőt. Az öreg madarak szürkék, fejük és nyakuk fekete-fehér mintázatú, a fejtetőn piros folt van. A fiataloknak, különösen a fejük és a nyakuk, vörhenyes színezetű. A családok a vonulás idején, sőt később az afrikai telelőhelyeken is összetartanak, a két öreg madár és a rendszerint két fiatal a legelő vagy tollászkodó csapatban is egymás mellett marad. A Hortobágyon évről évre több száz példány át is nyaral, és nagyon reméljük, hogy nincs messze az idő, amikor ezek a szépen krúgató madarak újra fészkelni fognak Magyarországon.
Vetési lúd
S. E.
