Kutyáink és a divat
Kutyáink és a divat
Az egyes kutyafajtákat a legkülönfélébb feladatok elvégzésére tenyészették ki. A zord északon igénytelen szánhúzó kutyák húzták, húzzák az igát. E fajták a mi klímánkon nem érzik mindig jól magukat. A vadászkutyák lételeme a mozgás, sokukat azonban már nem is használják az ősi célra, házikedvenc lett belőlük. A pásztorkuyák nagy része sem folytatja eredeti „szakmáját”, ők is bekerültek a kertekbe, s nagyhangú házőrző vált belőlük. Az őrző-védő ebekkel igyekszünk távol tartani a betörőket, s megóvni saját testi épségünket. S szólni kell a kutyázás egyik, eléggé el nem ítélhető formájáról, a viadalokról. Évente nálunk sok száz ebet uszítanak egymásnak, kínoznak meg, s kergetik őket a szenvedésekkel teli életből a halálba. Mindig voltak és lesznek divatkutyák.
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján leginkább bokszert tartottak, később a német juhász és a dog lett a libling, mostanában pedig különösen a harci, agresszív fajták a kedveltek, míg a kevésbé veszélyes ebek közül a spánielt gondozzák sokan.
Sokan enyhe lenézéssel kezelik a keverék kutyákat. Sőt a köznyelvben is afféle nyomoréknak, korcsnak nevezik őket! Pedig a „fajtátlan” kutyák is legalább annyira hűségesek, kedvesek, jó házőrzők, mint pedigrés társaik. S ne feledjük, egykor majdnem minden fajtatiszta eb keverék volt!
A keverék kutyák talán csak azért okozhatnak gondot, mert amikor megkapjuk a kölyköt, még aligha tudhatjuk, milyen felnőtt lesz belőle, kicsi vagy nagy, netán temperamentumos, esetleg lusta. A nem fajtatiszta kutya megvétele mindig lutri.
Sajnos kilenc nemzeti kutyafajtánkra az utóbbi időben nehéz idők járnak. Nem divatkutyák, így kevesen tartják és tenyésztik őket. Komolyabban csak a jó értelemben vett megszállottak foglalkoznak velük. Ez alól talán csak a puli, a kuvasz és a magyar vizsla a kivétel.
Kaukázusi juhászkutya
Nem kutya-farkas
