A botsáskák
A botsáskák
A botsáskák a mimikri mesterei. Olyannyira hasonlítanak azokhoz a növényekhez, amelyeken élnek, hogy csak a gyakorlott szem veszi őket észre. Inszektáriumban persze könnyű őket megpillantani, mivel előre tudjuk, mit kell keresni. Ám a természetben egy botsáskát megkeresni jobbára annyi, mint egy tű után kutatni a szénakazalban.
A botsáskafajok némelyike vékony gallyacskát formáz, mások olyanok, mint valamilyen erőtől duzzadó levelek, s akadnak, amelyeknek a fonnyadtlevél-mimikri a specialitásuk. Nevükkel ellentétben nem sáskák, hanem önálló rendet alkotnak. Éjszakai állatok, csak alkonyat után indulnak táplálkozni. A nappalt szinte teljes mozdulatlanságban töltik.
Valamennyi botsáska növényevő, táplálékukat – fajtól függően – különféle levelekből állíthatjuk össze. A leveleket gallyastul, szűk szájú üvegbe helyezzük az inszektáriumba. Külön tartóedényre nincs szükségük, de a megfelelő páratartalom fontos. Ezt leginkább időszakonkénti permetezéssel érhetjük el. Bár a közvetlen napfényt nem szeretik, melegkedvelők, noha időnként az alacsonyabb hőmérsékletet is elviselik. Sok fajuk fogságban remekül tenyészthető.
Különösen a bengál botsáskák fordulnak elő tömegével az ízeltlábúak kedvelőinek inszektáriumaiban.
Vándorló levél
K. Zs.
