A kontinentális kilökődés
A kontinentális kilökődés
Ha a Külső-Kárpátok takaróit, amelyek a felső-eocén–alsó-miocén közötti időszakban gyűrődtek fel és a középső-miocénban tolódtak egymásra, képzeletben kiteregetjük, azaz úgy helyezzük el a térképen, ahogyan valamikor egykor egymás mellett a külső-kárpáti-flismedencében elhelyezkedhettek, akkor azt találjuk, hogy a ma mintegy 100 km keresztmetszetű Külső-Kárpátok mintegy 400–450 km széles medenceterületet foglalna el. Ebben az esetben azonban a Külső-Kárpátokat belülről határoló Belső-Kárpátokat és így a Tisza–Dácia lemeztömböt is vissza kell húznunk délnyugati irányba, hogy helyet biztosítsunk a kiteregetett takaróknak.
A tudomány mai állása szerint az eocén végén-oligocén elején éppen ilyesfajta ősföldrajzi-szerkezeti helyzettel számolhatunk. Az Alcapa-tömb valahol a Déli- és Keleti-Alpok között foglalhatott helyet, közelében a Tisza–Dácia-tömb; míg mai helyükön a Külső-Kárpátok tengermedencéinek vize hullámzott. Ezt a feltételezést támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a Déli-Alpok térségében található ún. Szlovéniai Paleogén medence alsó-felső-oligocén képződményei megszólalásig hasonlítanak a Budai Paleogén medence hasonló korú képződményeihez, és faunájuk is csaknem százszázalékosan megegyezik. Mindkét medence csonka, a budait délen, a szlovéniait északon vágja el egy tektonikai vonal – lényegében a Balaton vonal. Értelmezésünk szerint az egyre inkább kompresszióssá, torlódásossá váló alpi térségből az Alcapa- és Tisza–Dácia lemeztömbök az egri korszak során lökődhettek ki északkelet felé – arra, amerre a legnagyobb szabad felület, a külső-kárpáti óceán helyezkedett el. Az óceáni lemez az északkelet felé kilökődő kontinentális kőzetlemezek alá bukva megsemmisült, a rajtuk lévő tengeri üledékek pedig meggyűrődve létrehozták a külső-kárpáti takarókat. Az alsó-miocén végére ez a folyamat véget ért, mivel a kárpáti óceán szubdukálódó kérge „elfogyott”, és az északkeletre vándorló kőzetlemezek a stabil Európai-táblának ütköztek. A folyamat során az Alcapa-tömb „megelőzte” a Tisza–Dácia-tömböt és utóbbinál előbb ütközött, felgyűrve ezzel a Külső-Nyugati-Kárpátokat. A sebességkülönbségből adódhatott az is, hogy a később tárgyalandó ún. belső-kárpáti flisöv egy része, a Szolnoki flis a két lemeztömb közé került.
A kilökődés során a Balaton-vonal két szárnya is különbözőképpen mozgott, feldarabolva ezáltal a korábban egységes paleogén medencét. Az alsó-miocén ottnangi korszakára olyan kompressziós tér alakult ki az egész Budai Paleogén medence területén, ami végül is teljes kiemelkedéséhez vezetett.
A tudomány mai állása szerint az eocén végén-oligocén elején éppen ilyesfajta ősföldrajzi-szerkezeti helyzettel számolhatunk. Az Alcapa-tömb valahol a Déli- és Keleti-Alpok között foglalhatott helyet, közelében a Tisza–Dácia-tömb; míg mai helyükön a Külső-Kárpátok tengermedencéinek vize hullámzott. Ezt a feltételezést támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a Déli-Alpok térségében található ún. Szlovéniai Paleogén medence alsó-felső-oligocén képződményei megszólalásig hasonlítanak a Budai Paleogén medence hasonló korú képződményeihez, és faunájuk is csaknem százszázalékosan megegyezik. Mindkét medence csonka, a budait délen, a szlovéniait északon vágja el egy tektonikai vonal – lényegében a Balaton vonal. Értelmezésünk szerint az egyre inkább kompresszióssá, torlódásossá váló alpi térségből az Alcapa- és Tisza–Dácia lemeztömbök az egri korszak során lökődhettek ki északkelet felé – arra, amerre a legnagyobb szabad felület, a külső-kárpáti óceán helyezkedett el. Az óceáni lemez az északkelet felé kilökődő kontinentális kőzetlemezek alá bukva megsemmisült, a rajtuk lévő tengeri üledékek pedig meggyűrődve létrehozták a külső-kárpáti takarókat. Az alsó-miocén végére ez a folyamat véget ért, mivel a kárpáti óceán szubdukálódó kérge „elfogyott”, és az északkeletre vándorló kőzetlemezek a stabil Európai-táblának ütköztek. A folyamat során az Alcapa-tömb „megelőzte” a Tisza–Dácia-tömböt és utóbbinál előbb ütközött, felgyűrve ezzel a Külső-Nyugati-Kárpátokat. A sebességkülönbségből adódhatott az is, hogy a később tárgyalandó ún. belső-kárpáti flisöv egy része, a Szolnoki flis a két lemeztömb közé került.
A kilökődés során a Balaton-vonal két szárnya is különbözőképpen mozgott, feldarabolva ezáltal a korábban egységes paleogén medencét. Az alsó-miocén ottnangi korszakára olyan kompressziós tér alakult ki az egész Budai Paleogén medence területén, ami végül is teljes kiemelkedéséhez vezetett.
