Az összetartó lemezek mozgása és a vulkánosság
Az összetartó lemezek mozgása és a vulkánosság
E felfogás szerint a konvergens (egymáshoz közeledő) lemezek mozgása esetén a térrövidülés úgy oldódik meg, hogy az óceáni lemez a szemben álló kontinentális vagy szintén óceáni lemez alá tolódik (ún. szubdukció). E folyamat két legfontosabb következménye egyrészt – a két lemez határmezsgyéjén – a kompresszió okozta gyűrt hegyszerkezet létrejötte, másrészt – a felül maradt lemez területén, általában nem a kompressziós, hanem az extenziós (tágulásos) periódusokban – mészalkáli (az alkáli elemekhez viszonyítva kalciumdús magmát felszínre juttató) vulkánosság kialakulása, mégpedig a hegyszerkezettel párhuzamos vulkáni ív formájában. A lemezfrontnál történő összepréselődést szintén a passzív lemez területén, de még beljebb részben a kéreg tágulása, vékonyodása kompenzálja. Az extenzió egyfelől medenceszerkezet kialakulását eredményezi, másfelől ún. köpenydiapírok (az átlagosnál nagyobb hőmérsékletű, ezáltal részlegesen olvadt és kisebb sűrűségű köpenyrészek) felnyomulását idézi elő. A köpenydiapirizmus a kéreg részleges beolvasztásával szilícium-dioxidban dús („savanyú”) magmák kitöréséhez vezethet, illetve a köpenyanyag közvetlen felszínre kerülésével kis térfogatú alkálibazalt-vulkánosságot idézhet elő. A konvergens lemezek határán tehát a nagyszerkezeti elemek (gyűrt hegyszerkezet és medence), valamint a különböző típusú vulkánosság termékeinek térbeli eloszlása lényegében a szubdukciós folyamat felszíni tükröződése.
Térségünkben a vulkanitok előfordulási zónái mindenütt a Kárpátok koszorújának belső oldalára esnek: egyrészt követik a Kárpátok íves vonulatát, másrészt több-kevesebb folytonossággal kiterjednek a Kárpát-medence szinte egész területére. Ez utóbbi esetben zömmel náluk fiatalabb medenceüledékekkel takarva fordulnak elő.
A Kárpát-medence neogén-pleisztocén vulkáni képződményei Pécskay Zoltán és munkatársai nyomán (1995).
1 – belső-kárpáti és dinári egységek;
2 – Külső-Kárpátok;
3 – szilícium-dioxidban gazdag („savanyú”) mészalkáli kőzetek: a) a felszínen, b) eltemetve;
4 – intermedier mészalkáli kőzetek:
a) intrúziók, b) felszíni vulkanitok, c) eltemetett vulkanitok;
5 – shoshonitok;
6 – alkáli bazaltok;
7 – ultraalkáli kőzetek,
8 – trachitok
A kárpát-pannon térség meglehetősen nagy változatosságot mutató neogén-pleisztocén vulkánossága a kőzetek területi eloszlása, kora, kőzettani-kőzetkémiai jellemzői, valamint a vulkáni működés sajátosságai alapján két nagy csoportra osztható: 1) mészalkáli, ezen belül „savanyú” (szilícium-dioxidban gazdag) és intermedier vulkánosság; 2) alkálibazalt-vulkánosság. Ezek genetikáját éppen a különböző lemeztektonikai környezetek határozták meg. Ebben a részben az első csoporttal ismerkedünk meg.
