A talaj és az élővilág képe
A talaj és az élővilág képe
A medence talajtérképe igen változatos. A csernozjomszerű talajok főként a szélárnyékban fekvő, ezért szárazabb nyugati vidékeken találhatók meg (Kolozsvár vidéke, Déli-Mezőség, Erdélyi-Hegyalja, Székásmenti-hátság, Hunyadi-medence); másutt a podzolos barna erdőtalajok uralkodnak. A völgyekben öntés- és réti talajok, a mészkőfelszíneken pszeudorendzinák jellemzőek. Az Erdélyi-medencében több százezer hektárt sújt a talajpusztulás, és számottevő a javításra szoruló savanyú talajok kiterjedése is. A sódiapírokon szikesek is jelentkeznek. A völgyekben folytatott ármentesítő munkák eredményei még távolról sem kielégítőek.
Jellegzetes, lejtős tömegmozgásoktól mozgalmas táj Kolozsvártól nyugatra (Nemerkényi Antal felvétele)
A Mezőség természetes növénytakarója a tölgyeserdő volt kisebb árvalányhajas füves pusztákkal megszakítva; ma azonban művelt „kultúrpuszta” apró erdőfoltmaradványokkal. A Mezőséget szélesen övező zárt tölgyeserdőket a magasabb peremvidéken bükkösök váltják fel. A medence keleti részén mind nagyobb számban jelennek meg a sztyepi flóraelemek. A Hunyadi-medencében a cser- és a magyar tölgy kerül előtérbe, s fel-feltűnnek a szubmediterrán flóraelemek is. Az állatvilágban a sztyepi és erdei faunaelemek keverednek.
