A hegység mai felszíne, éghajlata, növényzete
A hegység mai felszíne, éghajlata, növényzete
A Magas-Mátra kibillent, aszimmetrikus felszínét délen – főleg a Nyugati-Mátrában – lapos, hosszú hátak, délre-délkeletre futó völgyek tagolják, míg meredek északi oldalát suvadások, törmeléklejtők, pados elválású lávából, lávabreccsából, ritkábban durvatömbös piroklasztitból álló kipreparált sziklák, kőtengerek jellemzik. Összetett, érdekes, jellemző forma az Óvár déli lejtőjének Csóka-kő nevű letörése. E sziklaképződmény, amely lávaárak, lávabreccsák, törmelékárak sorozatát tárja fel, a Kövecses-patak völgye irányában karéjos-szeletes csuszamlással jött létre, s a több tíz méteres „szeletek” – valószínűleg a pleisztocén periglaciális szakaszaiban – helyenként kőtengerré aprózódtak. Délen a Mátraalja laposabb, kiterjedtebb, északon a Mátrahát sűrűbben szabdalt pliocén végi-pleisztocén hegylábfelszín; előbbit kevés nagyobb, utóbbit több kisebb vulkáni kúpmaradvány színezi.
A Mátra, egyben Magyarország legmagasabb csúcsa, a Kékes (1015 m) északnyugat felől
Az alapjaiban a főgerinchez igazodó felszínen mind az éghajlatban, mind a növényzetben szabályos övezetességet figyelhetünk meg, ám ez – természetszerűleg – másként-másként jelentkezik az északi és a déli oldalon. A hűvös-nedves, 5–8 °C évi középhőmérsékletű, 7–900 mm csapadékú Magas-Mátra éghajlata a Mátraháton csak hűvös-mérsékelten szárazig (8 °C, 6–700 mm), a Mátraalján ellenben mérsékelten meleg-mérsékelten szárazig enyhül (9–10 °C, 550–700 mm).
A Som-hegy valószínűen egykori kitörésközpontot képviselő vulkáni kúpja a Keleti-Mátrában
A magasabb térszínek uralkodóan agyagbemosódásos barna erdőtalaján főleg bükkösök élnek. Hegyvidéki flóraelem bennük pl. a fehér acsalapu (Petasites albus), a sziklákon a havasi szirtpáfrány (Woodsia alpina) vagy a havasi iszalag (Clematis alpina). Lejjebb a talajtakaróban megjelennek a barnaföldek, a nyiroktalajok, majd a csernoz-jom barna erdőtalajok is, amelyeken tölgyesekkel tarkított bükkösök, gyertyános tölgyesek, cseres tölgyesek, az alacsonyabb déli lejtőkön melegkedvelő tölgyesek jellemzőek. A Mátraalja alacsonyabb részén kiváló bor terem.
