A „Tihany Vulkán” fejlődéstörténeti vázlata
A „Tihany Vulkán” fejlődéstörténeti vázlata
Balogh Kadosa (MTA Atommagkutató Intézet) legújabb K/Ar radiometrikus koradatai alapján a Tihanyi-félsziget vulkáni kőzetei mintegy 7 millió évesek, azaz meglehetősen „öregek” a Balaton-felvidéki vulkánosság egészéhez képest. Ebben az időben feltehetően mocsárvidék vagy esetleg igen sekély, enyhén sós vizű tenger, beltó lehetett a Tihanyi-félsziget helyén.
Ballisztikus szállítású bomba becsapódási krátere (ún. bomba-bezsákolódás) a Barátlakásoknál
Mint a fejlődéstörténet vázlatos ábrasorán szemléltettük, az első kitörések a félsziget középpontjában következhettek be. A felnyomuló bazaltolvadék a felszín alatt elérte a magas víztartalmú Pannóniai homokkő rétegeit, s a hirtelen gőzképződés miatt freatomagmás, Taal-típusú, maar-képző explózió következett be. A kitörés a centrum fölötti rétegeket kirobbantotta, így az ehhez a fázishoz tartozó képződmények bőségesen tartalmaznak olyan kőzeteket, melyek mélyen a felszín alatt helyezkednek el. Az explózió során a kitörési felhő nem lehetett magas, a folyamatban elsősorban alapi torlóárak játszhattak főszerepet.
A második fázisban valószínűleg az előzőhöz hasonló kitörés jött létre (esetleg a Füredi-öböl területén, nem túl messze a Balaton mai partjától). Az első két fázis minden bizonnyal egyidőben is működött.
A harmadik fázisban új kürtő nyílt a félsziget nyugati partján (Csúcshegy). A kitöréstermékek sekélyebb mélységben bekövetkezett explózióra és szárazabb alapi torlóárak működésére utalnak. Ez már jelzi a magma felszín felé nyomulását, illetve a külső víz mennyiségének lecsökkenését.
A negyedik fázisban a kitörési centrum ismét a félsziget belsejébe tevődött át, újabb maar-krátert hozva létre. Valószínűleg ennek maradványát láthatjuk a Külső-tó formájában, bár a tó eredetének tisztázása még további kutatásokat igényel. A maar-működés ugyanis jellegzetes freatomagmás aktivitás, amelynek során a nagy mélységben bekövetkezett explózió óriási energiával szakítja át a földkéreg felső részét, és a keletkező alapi torlóár jellegzetes rétegsort rak le. Ebben a rétegsorban az aljzat kitépett kőzetei uralkodnak, az elsődleges magmából származó kőzetek alárendeltek. A tihanyi vulkanitok között vannak ilyen rétegsorok, de nem olyan mennyiségben, mint a klasszikus maarvidékeken, pl. a németországi Eifel-hegységben. A kérdés eldöntéséhez sekélymélységű geofizikai méréseket kellene telepíteni, s megkeresni a feltételezett maarhoz csatlakozó, nagy mélységig követhető kitörési csatornát, a diatrémát. Feltételezéseink szerint a Tihanyi-félsziget tűzhányó-tevékenysége különleges, új típusú maar-vulkanizmus megtestesítője, amelyet a helyről Tihany-típusú maar-vulkanizmusnak is nevezhetünk.)
Perspektivikus vázlat a Tihany Vulkán működéséről
A – idősebb freatomagmás kitörés.
B – fiatalabb, stromboli típusú magmás robbanásos kitörések
