ÚJ MÓDSZEREK A HAZAI FÖLDTUDOMÁNYOKBAN
ÚJ MÓDSZEREK A HAZAI FÖLDTUDOMÁNYOKBAN
)
Az űrfelvételek alkalmazása – amiről a Távérzékelés című részben olvashatunk – módszer a módszeren belül, hiszen nem önmagáért van, hanem megannyi tudományág (szerkezetföldtan, földtani és geomorfológiai térképezés, morfometria stb.) szolgálatában áll. Képünk, a Landsat 1985. áprilisi ún. hamisszínes űrfelvétele Magyarország északkeleti határvidékét mutatja: az Eperjes–Tokaji-hegységet (szépen kivehető krátermaradványokkal), a Vihorlátot, a Bodrogközt, valamint az Ondava, a Latorca és az Ung több részmedencéből összeálló síkját (a Földmérési és Távérzékelési Intézet szívességéből)
Medencemodellezés (Lenkey László)
Kőzetfeszültség mérése és modellezése (Bada Gábor)
A kőzetek hőtörténetének kutatása (Dunkl István)
Szeizmikus szelvényezés (Tóth Tamás)
Szerkezetföldtan (Fodor László)
Sztratigráfia (Sztanó Orsolya)
Radiometrikus kormeghatározás (Pécskay Zoltán)
Paleomágneses kutatás (Mártonné Szalay Emő)
Geokémia (Harangi Szabolcs)
Vulkanológia (Karátson Dávid)
Szedimentológia (Sztanó Orsolya)
Távérzékelés (Nemerkényi Antal)
Morfometria (Kertész Ádám–Karátson Dávid)
Karsztkutatás (Zámbó László)
Magyar eredmények a karsztelméletben (Jakucs László)
Paleoklimatológia (Bartholy Judit)
Negyedidőszak-kutatás (Kordos László–Schweitzer Ferenc)
