Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
A határokat * odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
Lelökik az útról * a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
Elszakítják az emlőtől az árvát, * és a szegényen levőt zálogba viszik.
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen * vonszolják a kévét.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli * a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
A paráznának szeme * pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, * nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol * azokat, a kik vétkeznek.
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! * Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?