Az * éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár.
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én * velem.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Szeretetemért * ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Roszszal fizetnek nékem a * jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Életének napjai kevesek legyenek, és a * hivatalát más foglalja el.
Fiai * legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Veszszen ki az ő maradéka; * a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Atyáinak * álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon * és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az * ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Sőt gyalázatossá * lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg * engem a te kegyelmed szerint!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de * szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, * és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a * sokaság közepette!
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, * hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.