Elihu ekkor folytatta és így szólt:
Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: „Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?”
Hisz kijelentetted: „Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?”
Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is.
Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted!
Ha bűnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bűnöd, mivel károsítod?
Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedből kaphatna?
Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed.
Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen,
de azt nem kérdezik: „Hol az én Teremtőm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon?
Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!”
Kiáltoznak, de ő nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gőgjét nézik.
Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törődik a Mindenható.
És ha azt mondod: „Hiszen nem is lát, ügyem előtte van, s folyvást rá várok”,
aztán folytatod: „Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bűne nem érdekli”,
akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.