Lamuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel az anyja oktatta:
Mi van veled, fiam, méhemnek magzata, fogadalmam fia?
Erődet ne add az asszonyoknak, sem részedet a királyok megbuktatóinak.
Nem illik a királyhoz, Lamuel, nem illik a királyhoz bort inni, sem a fejedelemhez erős italra vágyni.
Aki iszik, megfeledkezik a törvényről, és megcsorbítja az elnyomottak jogát.
A kétségbeeső kapjon erős italt, és a bort az elkeseredettnek adjátok.
Hadd igyék, aztán felejtse nyomorát, és ne gondoljon többé a kínjaira.
Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében.
Nyisd ki a szádat és dönts igazságosan, szerezz érvényt a szegény s elnyomott igazának!
Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja.
Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.
Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.
Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel.
Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet.
Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval.
Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából.
Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának.
Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája.
Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót.
Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja.
Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával,
és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú.
Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel.
Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek.
Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé.
Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvéről.
Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere.
Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri:
„Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!”
Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret.
Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!