Figyelmeztetem a házat, hogy ezen dolog kétélű fegyver, s azt hiszem, midőn az 1848-i törvény azt kimondotta, hogy a legelői elkülönözések többé fel nem bonthatók, két szempontból indult ki. Egyik szempont az volt, hogy az ország új felforgatásokkal meg ne zavartassék. Meg vagyok győződve, ha a törvényhozás 1848-ban ezen törvényt nem alkotja, most Magyarországban minden eddig regulázott helységek, még ott is, hol igazságtalanság nem követtetett el, a pert megindítják. Senki sem szólhat annyit tapasztalásból, mint én, mert előttem fordulnak meg az ilyen panaszok. Példának okáért a többi között eljön hozzám egy helység küldöttsége, s keserves instanciájában , mire az ember keserű könnyeket sírhatott volna, elpanaszolja, hogy földek vétettek el tőlök ezelőtt 56 évvel. Azt kérdem tőlök, talán rendes úton ítéltettek el azon földek? Azt felelik reá: hisz eddig csak megvoltunk, uram; de azt hisszük, hogy mivel most revolúció van, mindent visszakapunk. A másik folyamodás valóságos paradigmája Jeremiás siralmainak ; elbeszéli a község, hogy micsoda szerencsétlen, a rabszolgaság súlyos láncait hordja, keserű könnyek közt eszi kenyerét, az egész világ szabad, csak ő rabszolga. Azt gondolná az ember, hogy iszonyúan kínozzák; s a dolog abból áll, hogy szesszionális jobbágyok, s minden praestatióik megszűntek; de a szomszéd uraság pusztáját bírják három évről három évre árendában ; az utolsó árendális szerződést 1848-i január 1. napján kötötték, és panaszkodnak, hogy a földesúr, akinek pusztáját három évre kivették, nem akarja nekik elengedni az árendát. Sok méltó panasz mellett ilyen is van, s a törvényhozás 1848-ban előrelátással volt, s azért rendelte a már megtörtént elkülön[ö]zésnek felbonthatlanságát, mert különben a pereknek vége-hossza nem lenne. A második szempont pedig az volt, miszerint meglehet, hogy A. helységnek a legelő elkülön[ö]zésében talán sérelme van, B. helység talán nem kapott olyan legelőt, mint amilyent kaphatott volna, ha rendesen védelmeztetik; úgy, de akkor, midőn a legelőelkülön[ö]zés történt, azért a jobbágyoknak szolgálatot kellett teljesíteni, most pedig ingyen kapták meg a szessziót, s azt gondolta a törvényhozás, hogy midőn ingyen kapják a szessziót, megelégedhetnek vele, habár kevesebbet is kaptak, vagy rosszabbat, mint amint kapniok kellett volna. Az egyes panaszkodók meg is nyugodtak; midőn azt kérdezte valaki tőlök, megéri-e a föld azon árendát, melyet érte fizetnek, azt felelték reá: biz 553uram, hála Isten, megéri. Ha akar a ház némely – úgymint csalási – eseteket kivenni, ám próbálja meg azt akkor, mikor az úrbéri törvények itt előjönnek, formulázni ; de különösen ezt kiszakasztani nem lehet. Azt mondom most is, hogy ez kétélű fegyver, s aki tudja, próbálja meg a dolgot formulázni. Figyelmeztetem a házat még kettőre. Az egyik azon hasonlatosság, mi a többi polgári perek és az úrbéri perek közt állíttatik; a másik, ami belevág, az, ha ilyen törvény nem léteznék, utoljára oda menne ki a dolog, hogy a szeptemvirátus is hozhatott sok igazságtalan ítéletet, s azokat is mind felforgatni kellene, mi a polgári törvénykezést labirintusba vezetné, melyből kigázolni nem lehet. S figyelmeztetem önöket, hogy az újítás a szeptemvirátus ítélete után nem is engedtetik meg, csak néha, cum gratia . Ha éppen azt akarják önök, hogy a nagyobb úrbéri perekben legyen orvoslás, próbálják meg javaslataikat előadni akkor, midőn az úrbéri tárgyalás eljön; de ezt külön indítványképpen előadni nem tartom célszerűnek. A szabályok értelmében az úrbér tárgyalásánál mindenki tehet amendementet , s beadhatja tanácskozás végett; lehet, hogy olyasmi lesz bennök, amit magam is elfogadok; de azért nem tartom szükségesnek ennek külön indítványképpeni tárgyalását, mert kétélű fegyver.