MAGYAR THÁLIA
MAGYAR THÁLIA
A drámát, a 17. század polgári műfaját Erdélyben régi hagyományok és új indítások táplálták.
Legfőbb művelői és színterei az iskolák: jezsuita, unitárius és református kollégium egyaránt színielőadással ünnepli a vizsgákat és az egyházi és politikai ünnepeket. Forrásai a középkori misztériumjátékok és a comeniusi hagyomány. Az elsőt Csíksomlyó ferences kolostorában a betlehemes játékokban fejlesztették tovább. A második a protestáns iskolák színjátszását nevelte fel.
Váradon a város élénk kereskedői légkörétől ösztönözve az iskola poétikatanára, Borsáti Ferenc tollából a Metamorphosis… Sigismundi Rákóczi latin és magyar nyelvű ünnepi játék 1652-ben készült el, és néhány év múlva nyomtatásban is napvilágot látott (Várad 1656). Nagybányán a hollandiai egyetemekről hazatért Eszéki István honosította meg a drámát, bibliai tárgyú művét Teleki nyomtatta ki. A Comedia Erdély siralmas állapotjáról című, feltehetően 1668-ban lejegyzett dráma polgárok, vállalkozók és az állam merkantil elveit átlátó rétegek véleményét tolmácsolta. Megjelent a színen a „közérdek”, az „önzés” és „Hollandia”. Apafi fejedelemsége idején az iskoladráma erdélyi központja Enyeden alakult ki, 1676-ban a Bethlen-kollégium tanulói diáktársuk, Misztótfalusi Kis Miklós „actus”-át játszották.
1687–1711 között Kolozsvár, Nagyenyed, Szeben különböző felekezetű iskoláiban nagy számban és rendszeresen adtak elő komédiát. A vallásüldözés éveiben ugyan sok protestáns iskola elnémult, de a nagyenyedi kollégium, a kolozsvári unitárius kollégium őrizte és a jezsuitákkal együtt továbbfejlesztette a színjátszás hagyományát. Még a Rákóczi-szabadságharc idején az ostromzár 958alatt tartott Szebenben is felhangzik a drámai játékot bevezető prológus. Erős ösztönző a közönségigény. A jezsuiták Szebenben az 1707-es, korántsem könnyű évben az asszonyok kedvéért ismétlik meg előadásukat. Kolozsvárott az unitáriusok a városi köznépnek külön is előadják komédiájukat. Több kézirat bizonyítja, hogy most érkezett el a színjátszás oda, hogy átlépje az iskolák, otthonok, falvak, városok küszöbét.
A dramaturgiát még régi hagyományok szabják meg. Történeti személyek, allegorikus alakok, szörnyek, politikai, közéleti jelenségek, intézmények és emberi tulajdonságok megszemélyesítőinek dialógusa zajlik földi és túlvilági színtereken. A bibliai tematika világi témákkal bővül. Az antik mitológiából vett meseanyag mellett a török kiűzése után a magyar történelem eseményei kerülnek előtérbe. Több dráma címe világi tartalmat sejtet. A valóságos drámai összecsapást többnyire a színpad látványossága helyettesíti. Nagy statisztéria vonul fel: szirének, vadászok, táncosok, katonák, angyalok, ördögök hada, kórusok, zenészek. A betétekben, az egyes felvonásokat összekötő interlúdiumokban azonban feltűnnek a mindennapi élet jelenetei.
Az előadásokban általában 50–100 diák vett részt. Kolozsvárott a jezsuita Academián 1702. július 6-án bemutatott iskoladráma műsorfüzete szerint a huszonöt diákszereplő között egy városi polgársarj akad, a többi magyar, székely, román, szász, szlovák és lengyel fő- és köznemes fia. Ennek A tisztelet házassága, avagy Korvin Mátyás fogolyhól Csehország királyának veje lesz című latin nyelvű „Theatrum”-nak egyetlen női szerepét az akkor 11 éves Mikes Kelemen játszotta.
Az előadások nyelve a jezsuita iskolákban latin. Az unitárius, református és evengélikus iskoladrámák a század utolsó és a következő első évtizedében már számítanak a város különböző rendű és nyelvű lakóira. A magyar nyelvű Kinizsi-drámát (1699–1700) az epilógus szerint nagyszámú világi közönség nézte. A komédiázásnak tág teret adó Cyrus-drámájában Miskolci Csulyak Zsigmond rendezői utasításai a vásárok népére tekintenek, bár a darabot a nagyenyedi kollégiumban a téli vizsgák idején adták elő (1698). Az unitáriusok Kolozsvárott 1694–1700-ban az előkelő közönségnek rendezett latin darabokat a város közrendű népének magyarul ismételték meg.
Kolozsvárott sarjadt ki a magyar színjátszás első, immáron tisztán polgári jellegű kezdeményezése. Felvinczi György 1696-ban engedélyt kért és kapott Lipót császártól, hogy Magyarországon és Erdélyben magyar és latin nyelven tisztességes és komiko-tragédiákat adjon elő, célja amint megfogalmazta – az ész kiművelése, a lelkek felvidítása és javítása.
Erdély első potenciális színházigazgatója, Felvinczi György unitárius kollégium neveltje volt. Mesterségeket dicsérő didaktikus versei Misztótfalusi nyomdájában láttak napvilágot. Az angliai országban levő Salernitana Scholának a jó egészségről írott könyve (Kolozsvár 1693) című fordítása már ismeretközlő verseivel együtt a kolozsvári polgárság szemléletét kifejező 959írónak mutatják. Műveiből a harmadik karteziánusnemzedék tudatos népművelési programját vállaló írástudó halvány vonásai tűnnek elő. A hagyomány szerint a piactérre néző házak mélyen előreugró, széles ereszeinek védelme alatt nyitott színpadot. Comicotragedia (1690–1693) című műve bevezetőjében azt mondja, hogy az Álomkönyvek és a Cisiók hazugságaitól akarja a közönséget elhódítani. A művet Marc Antonio Cesti Il pomo d’Oro című, Lipót esküvőjére írt kisoperája ihlette. A téma allegorikus betétjeivel együtt Erdélyben aktuális politikai kicsengést kapott, de nem vívott ki sikert: Plutó elégedetlen az istenek osztozkodásával, és újraosztást kérő követséget küld Jupiterhez. 1698-ban Miskolci Csulyak Zsigmond Cyrus-drámája a méd–perzsa királyfi kalandos történetéről az ifjú II. Apafi Mihály sorsára volt vonatkoztatható.
Pápai Páriz ízes magyar nyelven írta meg az enyedi kollegiumban többször előadott Izsák és Rebeka házasságok alkalmatosságokkal lött beszélgetés című drámáját. Izsák és Rebeka bibliai történetét az erdélyi leánykérés és lakodalom idillikus képsorává korszerűsítette. Költött szereplők, szolgák, cselédek a korabeli erdélyi világ mindennapjainak életképeit elevenítik meg. Elítéli a lustákat és henyélőket, akiknek kártyán, kockán, borozáson jár az eszük, s ki nem esik soha kezükből a pipa.
Fejedelmek gyermekit látom, mint nevelik,
Agár, kantár, pohár csak, amihez szokik…*
Agár, kantár, pohár csak, amihez szokik…*
Pápai Páriz Ferenc, Izsák és Rebeka házasságok alkalmatosságokkal lött beszélgetés. Kolozsvár 1703 (Pápai Páriz, Békességet. 361).
Mintha még egyszer összefoglalná a provinciális tudatlanságot bíráló Apáczai szavait. A sötéten festett háttér előtt annál fényesebben tűnnek elő a házasulandó ifjak, az okos, jó erkölcsű leány és felelősségtudattal áthatott fiú. Megjelenik a darabos komédiázó szolga. Házassági szokásokról, hűségről, bibliai történetekről beszélgetnek, a nősülő fiú gondjait az ismert népdal fonalán festi. A puritán–coccejánus hagyományok szellemét tükröző dráma Bethlen Miklós lánya házasságára készült, s az erdélyi kancellár dicséretét zengő kórussal zárul. Hét kiadása és még a 19. században is forgó másolatai után ítélve az egyik legkelendőbb könyv lett.
