j) Egy új korszak nyitánya: Martin Stier hadmérnök térképei (1657–1687)
j) Egy új korszak nyitánya: Martin Stier hadmérnök térképei (1657–1687)
A Kanizsával szembeni végek eddig ismert legszebb kivitelezésű térképes ábrázolását Martin Stier (1620–1669) német hadmérnök 1657 januárjában a stájer határon fekvő megerődített helyeket, azaz az említett stájer végeket ábrázoló mappáján („MAPPA Vber die Steijrische Graniczen gegen der Türckhischen Vöstung Canischa, wie solche von Gracz aus biß Pettaw formiert worden in Monath Januarri Anno 1657.” – lásd a VII. mellékletet) készítette el.150 A 16–17. századi magyarországi határvédelemről készült térképek bemutatását mégsem ezen okból zárjuk Stier nagyfokú eleganciával és gondossággal elkészített végvárrendszer-mappáival. Az ő térképészeti tevékenységének időszaka és nem kis részben saját munkássága ugyanis új korszakot nyitott a Habsburg Birodalom keleti felének haditérképészetében. Ezektől az évtizedektől ugyanis – az általános európai trendnek megfelelően151 – az Udvari Haditanács gyámkodása 61alatt Európa e területén is visszafordíthatatlanul megindult a katonai térképészet azon az úton, amelynek eredményeként a 18. század végére majd fokozatosan külön résztudománnyá vált. Az 1717-től Bécsben intézményesen megkezdődő hadmérnökképzéssel152 szoros összefüggésben pedig a 19. század második felére már intézményesen is önálló diszciplínává és a hadügyigazgatáson belül külön szakértő apparátussal rendelkező ágazattá fejlődött.153
150 A térkép és dátummal ellátott felirata: ÖNB Handschriftensammlung Cod. 9225. fol. 4. (mérete 51x38 cm) Kiadása: Descriptio Austriae. Österreich und seine Nachbarn im Kartenbild von der Spätantike bis ins 19. Jahrhundert. Hrsg.: Johannes Dörflinger–Robert Wagner–Franz Wawrik. Wien, 1977. 125. Vö. még Ulbrich, K: Allgemeine Bibliographie, i. m. 534.: No. 1138.; Egy dátum nélküli feliratos változat: ÖNB Handschriftensammlung Cod. 8608. fol. 4. (mérete: 50,4x37,2 cm) Kiadása: Krompotic, L.: Relationen über Fortifikation, i. m. 9.: No. 6. Vö. még Ulbrich, K: Allgemeine Bibliographie, i. m. 534.: No. 1139.; Egy, az előbbi példányról 1850 körül pauszpapíron készült és a Grazi Tartományi Levéltárban fennmaradt másolat (mérete: 50x38,5 cm): Uo. No. 1140.; Végül egy pusztán „Steyerische Granicz Carte.” címet viselő, kisebb alakú (mérete: 16,7x14 cm) példány: ÖStA KA Kartensammlung K VII b 1 d p. 5. és Ulbrich, K: Allgemeine Bibliographie, i. m. 536.: No. 1148., továbbá egy karlsruhei példányra (mérete: 37,3x50 cm): Inventar der handgezeichneten Karten, i. m. No. 2028.
151 Bonacker, Wilhelm: Leben und Werk des österreichischen Militärkartographen Cyriak Blöd-
ner (1672–1733). In: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchives 10. (1957) 92–135.; Dörflinger, Johannes: Leben und kartographisches Werk der Ingenieuroffiziere De Traux (unter besonderer Berücksichtigung von Maximilian De Traux). Extrait. La cartographie au XVIII siècle et l’oeuvre de Comte de Ferraris (1726–1814). Colloque international, Spa, 8–11 sept. 1976. Bruxelles, 1978. 191–224. (Collection Histoire Pro Civitate, série in-8o, no 54, 1978.); Gábor Imre–Horváth Árpád: A haditérképek históriája. Fejezetek a térképészet és a katonaföldrajz történetéből. Bp., 1979.; Lemoine-Isabeau, Claire: Les militaires et la cartographie des Pay-Bas méridionaux et de la Principauté de Liège à la fin du XVIIe et au XVIIIe siècle. Bruxelles, 1984. (Centre d’Histoire Militaire, Travaux 19.); Czigány István: Buda visszavívása. Hadmérnökök, térképészek Buda alatt. Bp., 1986. I–II.; Exhibiton on Military Maps of Hungary, Instruments and International Exhibition of Facsimile maps. International Cartographic Association, 14th World Conference, 17–24 August, Budapest – 1989. Catalogue of Exhibition. Bp., 1989. és Czigány István: Felderítés és térképek. In: Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben, i. m. 183–195.
152 Gatti, Friedrich: Geschichte der k. und k. Technischen Militär-Akademie. Bd. I. Geschichte der k. k. Ingenieur- und k. k. Genie-Akademie. 1717–1869. Wien, 1901.
153 Vö. ezzel kapcsolatban Regele, O.: Der österreichische Hofkriegsrat, i. m. 21–25., 44. és 84.: Anlage 9. és Klinghammer István–Pápay Gyula–Török Zsolt: Kartográfiatörténet. A történetiség a térképészetben. A térképtudomány fejlődésének alapvonalai. A tematikus kartográfia fejlődése. Bp., 1995. 25–26., 70. és 79–90.
A 17. század második felében bekövetkező változások elsősorban a harmincéves háború (1618–1648) idején az európai hatalmak állandó hadseregeinek154 megszületésével álltak összefüggésben. Néhány évtized múlva ugyanis a századvég és a századforduló európai méretű fegyveres összeütközéseiben, a török elleni visszafoglaló (1683–1699) és a spanyol örökösödési háborúban (1701–1714), a már reguláris alakulatokból álló, nagy létszámú és naponta katonai akciókba bocsátkozó állandó hadseregeknek már igen pontos határvidék-, hadszíntér- és hadműveleti mappákra, valamint a hadfelvonulási utat bemutató menet- és elszállásolási, továbbá egyéb haditérképekre és tervekre volt szükségük. Ezeket azonban a helyi viszonyokban ugyan jártas, de a katonai felmérésekhez és a térképek készítéséhez egyáltalán nem értő birtokosok vagy végvári 62kapitányok már nem tudták elkészíteni, ilyenek megszerkesztéséhez ugyanis kellő tapasztalatokkal rendelkező hadmérnökökre (Militäringenieur) és egyúttal haditérképészekre (Militärkartograph) volt szükség.
154 A magyar nyelvű irodalomból erre vonatkozóan lásd: Ujhelyi Péter: Az állandó hadsereg története I. Lipót korától Mária Terézia haláláig (1657–1780). Bp., 1914. és Czigány István: Regularitás vagy gerillaháború. (Gondolatok a magyar hadügyi fejlődés kérdéseihez) In: A végvárak és végváriak sorsa. Szerk.: Petercsák Tivadar és Pető Ernő. Eger, 1991. 25–34. (Studia Agriensia 11.)
Az 1620-ban született Martin Stier ezen hadmérnök-haditérképészek egyik korai képviselője volt.155 Pályafutásának szisztematikus feltárása ugyan – érthetetlen módon – eddig még nem történt meg, annyit azonban az eddigi kutatásokból is tudunk róla, hogy 1650-ben Quartiermeisterleutnant, majd 1651 júliusától egy akkor éppen Stájerországban állomásozó gyalogoskompánia kapitánya (Hauptmann) volt. Ezt követően hamarosan a császári hadsereg hadmérnökei közé lépett elő, hiszen 1654-ben már ezen tisztében szolgált a csehországi Eger (Cheb) erődítésein. I. Lipót császár és a grazi Belső-Ausztriai Haditanács megbízására egy kirendelt bizottság156 főhadmérnök (Oberingenieur) tagjaként azután 1657 januárjában előbb a stájer határ menti várakat, városokat (Graz, Hardberg, Fürstenfeld, Feldbach, Radkersburg és Pettau), majd a horvát–szlavón végvárakat járta be. A várvizsgálat („Besichtigung der Frontier Pläcze” avagy „Gränicz-Visitation”) során részletesen felmérte, leírta és lerajzolta az említett várak és városok erődítéseit, a környezetükben fekvő fontosabb átkelőket, őrhelyeket, valamint számba vette az építkezések és a tüzérségi felszerelés hiányosságait. Azaz a várszemle célja ezúttal is az volt, hogy hatékonyabbá tegyék a hosszú békesség miatt leromlott határvédelem működését. A stájer és a horvát–szlavón végeken saját állítása szerint 1657 elején egy kissé sietősen (etwas eilfertig) elvégzett tevékenységének eredményeit Stier – annak Grazban és Bécsben 1657–1658-ban történt megvitatását, majd gondos átdolgozását 63követően – uralkodója számára 1660-ban egy igen díszes kötetben külön is benyújtotta;157 amely 1997-ben Hannoverben igen szép kiállítású fakszimilében látott napvilágot.158 1661-ben azután Bécsben alább említendő magyarországi végvárvonal-térképén dolgozott, majd a következő esztendőkben a prágai, az egeri és a bécsi erődítéseket vizsgálta meg. Igen eredményes hadmérnöki és térképészi tevékenységének 49 éves korában, 1669. február 16-án Bécsben tüdőbaj miatt bekövetkezett halála vetett véget.
155 Stier életrajzi adatainak mind a mai napig legalaposabb összefoglalása: Nischer, Ernst: Österreichische Kartographen. Ihr Leben, Lehren und Wirken. Wien, 1924. 25–26. (Die Landkarte, Fachbücherei für jedermann in Länderaufnahme und Kartenwesen 1.), továbbá Nischer alapján: Descriptio Austriae, i. m. 125. és Österreich und die Osmanen, i. m. 96.: No. 140. Néhány újabb kutatási eredmény: Krompotic, L.: Relationen über Fortifikation, i. m. 304–337. (Születésének és halálának pontos dátuma: Uo. 316.) Vö. még többnyire ugyanezen adatok egy része Glaser L.: A karlsruhei gyűjtemények, i. m. 132.; Descriptio Croatiae, i. m. 162–167.; Hummel, Walter: Die ältesten Karten Ungarns. Ein Beitrag zur Kartographie Ungarns bis zum Beginn des XVIII. Jahrhunderts. Wien, 1907. 146–148. (Phil. Diss., Manuskript); Voje, I.: Utvrđivanje slovenačkih gradova, i. m. 269–270.; Czigány I.: Felderítés és térképek, i. m. 187–188. és Slukan, M.: Kartografski izvori, i. m. 100–101. Ennek ellenére Stier életének és munkásságának feltárása a további alapos levél- és térképtári kutatások feladata.
156 A bizottság vezetői Wilhelm Leopold Graf zu Reinstein und Tattenbach, a Belső-Ausztriai Haditanács elnöke (1650–1661) és Johann Andreas Freiherr von Zehentner, a Belső-Ausztriai Kamara későbbi alelnöke (1661–1688) voltak. Stier főhadmérnök mellett a várszemlén részt vett egy bizonyos „Ideghem”-ként emlegetett hadmérnök is. ÖStA IHKR Akten Vindica 1657. Juni No. 18. fol. 1. és Uo. 1658. März No. 26. fol. 1–18. Az említett személyek tisztségeire: Thiel, V.: Die innerösterreichische Zentralverwaltung, i. m. Teil II. 623. és 630.
157 Stier munkájából 1658 márciusában ugyan még csak egyetlen példány volt („wegen Khürze der Zeit sowoll von dennen Fortificationsabrissen, als der Landtkharten und general Täbell kheine Copeije genomben werden khönen.” ÖStA IHKR Akten Vindica 1658. März No. 22. fol. 12.), különös fontossága miatt azonban utóbb több példányban és különböző méretben másolták le, amelyek közül eddig az alábbi négyről van ismeretünk: 1. ÖNB Handschriftensammlung Cod. 8608. fol. I–II. és fol. 1–124. Teljes, nagy alakú példány I. Lipót számára, amelyet Emilij Laszowski már 1908-ban ismertetett: Laszowski, E[milij]: Važan rukopis Martina Stiera. In: Vjesnik Zemaljskog Arkiva 10. (1908) 197–202.; 2. ÖNB Handschriftensammlung Cod. 9225. fol. I. és fol. 1–69. A horvát végvidék térképét, váralaprajzait és leírásait nem tartalmazó, Lipót császárnak készült, szintén nagy alakú példány. Vö.: Descriptio Austriae, i. m. 125.; 3. Egy – Hannibal Gonzagának, az Udvari Haditanács későbbi elnökének (1665–1668) dedikált – teljes és ugyancsak nagy alakú példány a karlsruhei levéltár Hausfideikommiss anyagában (Bd. XII.): Inventar der handgezeichneten Karten, i. m. 197.: No. 1027.; Glaser L.: A karlsruhei gyűjtemények, i. m. 36–41.: No. 115–162. és Voje, I.: Zbirka planova, i. m. 261–269.; 4. ÖStA KA Kartensammlung K VII b 1 d pp. 1–159. Nem teljes és a másik háromnál kisebb alakú kötet Raimundo Montecuccoli hagyatékából. Ennek a példánynak rövid ismertetése: Die Steiermark. Brücke und Bollwerk. Katalog der Landesausstellung. Schloß Herberstein bei Stubenberg, 3. Mai bis 26. Oktober 1986. Hrsg.: Gerhard Pferschy–Peter Krenn. Graz, 1986. 350.: No. 14/19. (Veröffentlichungen des Steiermärkischen Landesarchives 16.)
158 Krompotic, L.: Relationen über Fortifikation, i. m. 1–172. A fakszimile kivitelezésének minőségéről csak a legnagyobb elismeréssel beszélhetünk, ugyanakkor a kötet bevezető tanulmányát és a téma történeti feldolgozását nehezen lehet pozitívan értékelni. Érthetetlen ugyanis, hogy egy ilyen igényesen közzétett munkából hogyan hiányozhat éppen azoknak az iratoknak a publikálása, amelyek Stier 1657 első felében a horvát–szlavón végeken végzett ezen felméréséről igen nagy terjedelemben számolnak be, és amelyek nem egy eldugott családi levéltárban, hanem a bécsi Hadilevéltár e területek határvédelméről fennmaradt irategyüttesében találhatók. ÖStA IHKR Akten Vindica 1657. Juni No. 18. fol. 1–6., Uo. 1658. März No. 22. fol. 1–30. és Uo. 1658. März No. 26. fol. 1–18.
Az 1660-ban I. Lipótnak dedikált és a három évvel korábbi nagy várvizsgálatot bemutató kötet a stájer és a Kanizsával szembeni végek említett térképe (VII. melléklet) mellett még további két végvárvonal-mappát is tartalmazott. 1657 januárjában ugyanis Stier hadmérnök nem pusztán a szlavón és a horvát végvárak erődítési rajzait, hanem a két főkapitányság határvidék-térképeit is megszerkesztette („Aufsez- unnd Verfasßung zwayer mühesamben Lanndtkarten”159). A század közepe táján, 1639-ben őt megelőzően a horvát végeket bejárt Giovanni Pieroni itáliai hadmérnök (Ingenieur) ugyanis – miként azt éppen 64az 1657. évi vizsgálat iratanyagából tudjuk – nem készített a védelmi övezetekről térképeket,160„pusztán” a horvát és tengermelléki végvárak, illetve néhány fontosabb görzi vár alaprajzát szerkesztette meg, bőséges leírásokkal kommentálva azokat.161 Így az 1650-es években a bécsi és a grazi hadvezetésnek már valóban nagy szüksége volt új végvártérképekre.
159 Uo. 1658. März No. 22. fol. 10.
160 „Der verstorbene Pieroni, als er vor Jahren eben dise Granizen zum Theil besichtiget und Abrüß darüber formirt, iedoch ohnne ainiger Landtkarten.” (1658. március 4.) Uo. fol. 11.
161 Pieroni várvizsgálatának anyagát a ljubljanai Rudolfinumban őrzött példányról még a múlt században publikálta: Laszowski, Emilij: Izvještaji Ivana Pieronija o hrvatskim krajiškim gradovima i mjestima god. 1639. In: Starine 29. (1898) 12–32.; váralaprajzai pedig nemrég szép kiadásban láttak napvilágot: Krompotic, L.: Relationen über Fortifikation, i. m. 173–190. Vö. még Slukan, M.: Kartografski izvori, i. m. 100.
A tizenötéves háború után a töröktől elfoglalt Kulpa-parti Petrinjával kiegészülő vend főkapitányság mappáján Stier feltüntette még a horvát–szlavón bán említett kis határvédelmi övezetét, a báni végeket is („Mappa vber die Wündische, Petrinianische vnnd Banatische graniczen.”, lásd a VIII. mellékletet).162 A horvát–tengermelléki végek térképén pedig a külön színnel jelölt horvát, tengermelléki és török várakon kívül a Belső-Ausztriai Udvari Kamara (Innerösterreichische Hofkammer) kezelésben lévő Adriai-tenger partvidéki városok (a mai Trsat, Trieszt [Trieste], Gradisca d’ Isonzo, Goricia [Görz] stb.)163 is szerepeltek („Mäppä vber die Croatische vnd Meer gräniczen, sambt den Cameralischen Stätten.”).164 Sőt Stier a horvát végvidék székhelyét, Károlyvárost déli–délkeleti irányból védelmező, a Korana és a Mrežnica folyók mentén fekvő kisebb várakról, őrhelyekről és az átkelőket ellenőrző csárdákokról még egy további térképet is rajzolt („Abriß der Vöstung Carlstadt, Sambt den vorligenden Wachten vnnd Päsßen.”).165
162 ÖNB Handschriftensammlung Cod. 8608. fol. 32. (mérete: 50,4x37,2 cm) Kiadása: Krompotic, L.: Relationen über Fortifikation, i. m. 43.: No. 21. Egy kevésbé gondosan kidolgozott, ugyanakkor datált változat: ÖNB Handschriftensammlung Cod. 9225. fol. 36. (mérete: 37,5x51,3 cm. Ennek a példánynak az előzőnél részletesebb jelmagyarázata és ábrázolási rendszere van, hiszen jelölték rajta a püspökségeket, apátságokat, természetes ásványvizű fürdőhelyeket, szőlőhegyeket stb., sőt már megtaláljuk rajta Horvátország történelmi címerét is.) Kiadása úgyszintén: Krompotic, L.: Relationen über Fortifikation, i. m. 301.: No. 240. Vö. még Inventar der handgezeichneten Karten, i. m. No. 1039.
163 Thiel, V.: Die innerösterreichische Zentralverwaltung, i. m. Teil II. 594.
164 ÖNB Handschriftensammlung Cod. 8608. fol. 62. (mérete: 49,8x37 cm) Kiadása: Krompotic, L.: Relationen über Fortifikation, i. m. 77.: No. 40. (Vö. még Inventar der handgezeichneten Karten, i. m. No. 1057.) Ezekre a kisebb várakra és őrhelyekre a legújabb kutatásokból lásd: Kruhek, M.: Krajiške utvrde, i. m. 324–336. és a 335. oldalon lévő térképet.
165 ÖNB Handschriftensammlung Cod. 8608. fol. 74. (mérete: 50,5x37,5 cm) Kiadása: Krompotic, L.: Relationen über Fortifikation, i. m. 89.: No. 48. Ezen Stier különféle jelekkel ábrázolta a nagyobb hegyvonulatokat, erdőségeket és szántóföldeket, a várakat és őrhelyeket pedig madártávlatú vagy oldalnézeti ábrákkal jelölte.
65Miután mindhárom végvárvonal-térképet maga Stier és egy időben készítette, jellegükben, ábrázolásmódjukban és kivitelezésükben szinte teljesen hasonlóak. Mindegyik kéziratos, akvarellel színesre festett, északi tájolású térkép, melyeken ugyan fokhálózatot nem, és irányrózsát is pusztán csak a horvát–tengermelléki végeket bemutatón, viszont német mérföldben megadott és értékjelöléssel ellátott vonalas aránymértéket már találunk. Sőt az I. Lipót számára igen elegáns formában megrajzolt mappákon külön dekoratív kartusban olvashatjuk a fent idézett címeket. Emellett a térképek közül a stájer és a Kanizsával szembeni végekét Stájerország párducos, valamint Magyarországnak a Szent Koronával ékesített kiscímere díszíti. A vármappák kis fákkal jelölt erdőábrázolásának egy része ugyanakkor biztosan a fantázia szüleménye, miközben a domborzat érzékeltetése a korszakra oly jellemző,166 kis halmos vagy másként „vakondtúrásosnak” nevezett megoldás.
166 Klinghammer I.–Papp-Váry Á.: Földünk tükre a térkép, i. m. 192–193.
Különösen érdekes a térképek várábrázolása. A katonai szempontból jelentősebb erődítményeket a hadmérnök – miként azt már Nicolo Angielini 16. századi közepén készült végvárvonal-térképein is megfigyelhettük – alaprajzaikkal, a kisebb várakat és őrhelyeket pedig oldalnézeti vagy madártávlatú ábrákkal jelölte. A stájer–Kanizsa elleni végek térképén az alaprajzukkal bemutatott stájer határvárak („Steijrische Gränicz Statte”) mellé emellett még egy-egy nagyobb, két fecskefarkas zászló is odakerült. A Kanizsával szembeni főkapitányság nagyobb várait („Vngarische Gränicz Posten”, például Kiskomárom, Szentgrót, Egerszeg, Lenti stb.) ugyanekkor kisebb, de szintén két fecskefarkas zászló különböztette meg a végvidék egy fecskefarkas zászlóval jelölt kis strázsaházaitól („Vngarische Wachtheißer”, például Zalabér, Kemend, Kányavár stb.). Hasonló gyakorlatot alkalmazott Stier a vend–petrinjai és báni végvidék ábrázolásakor is. A főkapitányság egyes várkörzeteinek, az úgynevezett kapitányságoknak167 a központjait („GraniczHaubtmanschafften”; két fecskefarkas zászló) itt is elkülönítette a kisebb őrházaktól („Scartheüser”; egy fecskefarkas zászló),168 sőt az ezeken a végeken oly gyakori, csárdákoknak nevezett 66riasztóposztoktól („Czardackhen”) is,169 amelyeket négy magas oszlopon álló, kis faház formával ábrázolta. Emellett a török portyák előrenyomulásának meggátolására a várak és őrhelyek keleti szomszédságában hosszú sávban végrehajtott erdőbevágásokat („Waldtverhacke”) barna színű, egymásba akaszkodó kis keresztek alkotta sávval jelölte. A horvát–tengermelléki főkapitányság térképén ugyanakkor a nagyobb védelmi övezetek egyes erősségei, az említett kamarai kezelésben lévő városok és a török várak különböző színekkel jelölt karikákba kerültek: a Károlyvárostól Slunjig és Ogulinig fekvő terület horvát várai („Croatische [Grenze]”) rózsaszínbe, a Zengg és Otocsác közötti tengermelléki rész végházai („Meergräniczen”) zöldbe, a kamarai városok („Cameralische Stätte”) pirosba, végül az örök ellenfél erődítményei („Türchische Posten”) narancssárgába.
167 A horvát és szlavón végvidékeken a nagyobb erődítmények (Zengg, Bihács, Ogulin, Tounj, Slunj, Otocsác, Hrasztovica, Ivanics, Kőrös, Kapronca, Szentgyörgy, Varasd stb.) köré szervezve már a 16. század második felére kisebb-nagyobb várkörzetek, úgynevezett kapitányságok (Hauptmannschaft) alakultak ki, amelyek a főkapitányságokon belül külön kis védelmi övezeteket alkottak. Ezek beosztása a 16–17. században a mindenkori stratégiai elképzeléseknek megfelelően és a török előrenyomulás következtében folyamatosan változott. Kaser, K.: Freier Bauer und Soldat, i. m. 102–118. és 164–175.
168 A Skarthaus-okban szolgáló katonák (Skartleute) feladata – miként egy korabeli forrás a 16. század közepén fogalmazott – a törökök éjjel-nappal történő szemmel tartása volt („Tag und Nacht zwischen den Türkischen Schlössern auf der Wacht liegen müssen”). Takáts S.: Rajzok a török világból, i. m. 70.: 2. jegyzet.
169 Egy tipikus példájának képét lásd Vojna krajina, i. m. 33. Vö. még Ödöngő Ábel [Takáts Sándor]: Góré, csárdák és skárt. In: Magyar Nyelv 7. (1911) 265–266.
Stier három végvárvonal-térképével a Belső-Ausztriai és az Udvari Haditanács egyaránt elégedett volt, hiszen belőlük szemléletes képet kaphatott az 1606. évi zsitvatoroki békeszerződés után már több mint fél évszázada viszonylagos nyugalomban lévő keleti hadszíntér délnyugati övezeteinek szervezetéről, végváraik és kisebb őrhelyeik rendszeréről. Ezen térképek alapján ugyanakkor arról is tájékozódhatott, miként kellene az ismét egyre aktívabb törökök betöréseinek elhárítására egyes helyeken strázsaházakat emelni, a fontosabb átkelőket pedig a 16. századból már jól ismert módszerekkel elzárni.170 Lipót császár és a bécsi hadvezetés ezért már 1657 júliusában szükségesnek vélte a magyarországi végvidékek nagyjából hasonló, szintén hadmérnökök által történő felmérését is,171 Stiert pedig térképészeti munkájának továbbfolytatására ösztönözte. Ennek eredményeként készült el Bécsben 1661-re a német hadmérnök tizenkétlapos,172 igen tekintélyes méretű (összesen 152x100 cm 67nagyságú) végvárvonal-térképével, amely a Habsburg birodalom teljes magyarországi hadszínterét ábrázolta az Adriai-tengertől az erdélyi határáig – miként azt az első lapon igen díszes kartusban olvasható cím kifejtette: „MAPPA Vber die Gränitzen Von dem Adriatischen Meer, biß Siebenbürgen, Waß die Römische Kaijserliche Maijestät vnd daß HochLöbliche ErtzHauß Öesterreich vor Vöstungen vnd Plätze gegen dem Türckhen stettig erhalten vnd In Allen Versehen lassen Müessen … 1661.”173
170 „Wie die Wachten nacheinander bestelt, und was für Päß verhannden, dern sich die Türckhen zubedienen pflegen, unnd welcher Orthen sije paßsirn miesten … Zu diser Erleuterung diennet absonderlich die Landtkarten.”, illetve „Wo und welcher Gelegenheit ein unnd anderer Placz, Vöstung oder Fleckhen gelegen, wie die Gräniczen unnd Confinien zusamben gehen, unnd wo sich die Paaß befinden, wardurch die Türggen ihren weittern Vorbruch suechen mechten.” (1658. március 1.) ÖStA IHKR Akten Vindica 1658. März No. 26. fol. 4. és fol. 16–17.
171 „Die Visitation der Gränizen auf Hungarischer Seiten noch in Suspenso gelassen, und ein und anders Orth, nur etwo durch einen Ingegnier, mit Gelegenheit besichtiget werden solle.” (1657. július 7.) Uo. 1657. Juni No. 18. fol. 1.
172 Az egyes lapok nagyjából a következő területeket mutatták be: 1. a térkép felirata és a Duna
felső, ausztriai partvidéke, 2. Alsó-Ausztria, Bécs, a Fertő-tó és a Csallóköz vidéke a bányavidéki és győri végvidéki várak egy részével, 3. a bányavidéki és felső-magyarországi határvidék, 4. Felső-Magyarország keleti területe, Szatmár környéke, 5. Karintia és Krajna, 6. a vend végek északi területe, a Kanizsa ellen vetett végházak és a Balaton északi partvidéke, 7. a török hódoltság, 8. Erdély határvidéke Székelyhíd várával, 9. a Tengermellék és várai, 10. a horvát és báni végvárak, valamint a szlavón főkapitányság déli része, 11. a Dráva–Száva közének keleti vidéke, 12. Belgrád és az Al-Duna vidéke „Martin Stier Ober Ingenuier” aláírással, végül a borítón a törökellenes végvárak mutatója.
173 ÖNB Handschriftensammlung Cod. 8332. (M= kb. 1: 540 000, a lapok mérete: 38,5x34 cm) Egy részének kiadása: Austria Picta, i. m. 312.: 12. 2. és Taf. 11. Vö. még Borbély A.: Adatok a magyar várak, i. m. 184.; Ulbrich, K: Allgemeine Bibliographie, i. m. 570.: No. 1249.; Wawrik, Franz: Alte Manuskripten an der Österreichischen Nationalbibliothek. Separat. Kartenhistorisches Colloquium Bayreuth’82. 32. és Österreich und die Osmanen, i. m. 95–96.: No. 140.
A szintén I. Lipótnak dedikált és ezért ez esetben is meglehetősen díszes, akvarellel festett kéziratos példányról ugyan az osztrák kartográfiatörténet azt állítja, hogy annak alapjául semmiféle felmérés nem szolgált,174 a fentiek ismeretében mindez nyilvánvalóan tévedés, hiszen a horvát, a szlavón és a stájer végek ábrázolásához Stier felhasználta az egy évvel korábban díszes formában császárának benyújtott három említett térképet. Ezt igazolja egyébként, hogy északi tájolású, többlapos térképére azokról még a stájer és a magyar címert is átvette, sőt újabbakkal – mint például Karintiáéval, Krajnáéval, Morvaországéval, Boszniáéval, Horvátországéval – még tovább is ékesítette. Azon sem csodálkoznánk ugyanakkor, ha egyszer kiderülne, hogy a német hadmérnök – a Haditanács fenti szorgalmazására – a magyarországi területek legalább egy részének ábrázolásához is felhasznált más hadmérnökök által készített várvizsgálati jelentéseket vagy akár kéziratos térképeket.
174 „Martin Stiers Ungarnkarte beruht auf keinen neuen Vermessungen.” Descriptio Austriae, i. m. 122.
Ennek lehetőségét mindenekelőtt két dolog erősítheti meg. Egyrészt az 1650–1660-as évekből a győri, a bányavidéki és a felső-magyarországi végvárakról számos újonnan készült alaprajzot ismerünk,175 amelyek egyértelműen új 68felmérésekről tanúskodnak. Stier mellett pedig ebben az időben már egy új, ugyan hadtörténetírásunk által ez ideig még kevéssé kutatott hadmérnök-generáció jelent meg és dolgozott Magyarországon. Elegendő, ha ezzel kapcsolatban az igen elismert Octavian Leuckhardnak176 a győri vagy Lucas Georg Ssicha hadmérnöknek a felső-magyarországi végeken folytatott tevékenységére gondolunk.177 Továbbá Stiernek nagy határvidék-térképe elkészítéséhez ebben az időben Bécsben rendelkezésére állt a Haditanács és a császári könyvtár egyre gyarapodó térképgyűjteménye is. Miután az előbbiből 1609-ben még a kevéssé ismert Francesco de Couriers is kölcsönözhetett, vitathatatlan, hogy ezt Stier is megtehette. Ebben a térképgyűjteményben pedig többek között ott lehetettek Angielini és Gasparini végvárvonal-mappái is, sőt egyéb napjainkra már elpusztult, úgyszintén felmérések alapján készített térképek.
175 Vö. például a karlsruhei levéltár egyik kötetének (Bd. XIII.) alsó- és felső-magyarországi várakat
ábrázoló rajzaival az 1653 és 1667 közötti időszakból. Inventar der handgezeichneten Karten, i. m. XI. és 207.: No. 1107 a. és Glaser L.: A karlsruhei gyűjtemények, i. m. 41–47.: No. 170–232. Érdemes megjegyezni, hogy ebben a kötetben maradt fenn az alsó-magyarországi bányavárosok 1679-ben Johann Kleinwächter (†1686) császári hadmérnök által készített térképe (mérete: 35x43,4 cm, M = 1: 230 000) is. Uo. 41.: No. 170. és Inventar der handgezeichneten Karten, i. m. No. 1169.
176 1658 tavaszán Leuckhard hadmérnököt – aki „seiner Qualiteten und Erfarnheit halber gerühmbt” – a győri főkapitányságból éppen az 1657. évi Stier-féle vizsgálat alapján elfogadott tervek megvalósítására a horvát végekre kívánták rendelni. (ÖStA IHKR Akten Vindica 1658. März No. 22. fol. 10.) Győri végvidéki tevékenységére: Zákonyi Ferenc: A tihanyi vár három alaprajza. In: Műemlékvédelem 7. (1963) 4. sz. 230–234.; Uő.: Balatoni várak hiteles rajzai 1651-ből. In: Uo. 10. (1966) 3. sz. 137–142.; Uő.: Pápa várának alaprajza és építési költségei 1653-ból. In: Uo. 11. (1967) 2. sz. 76–79. és Uő.: Veszprém várának alaprajza és távlati képe 1656-ból. In: Uo. 13. (1969) 3. sz. 162–166.
177 Hrenkó P.–Papp-Váry Á., i. m. 76–77. és Inventar der handgezeichneten Karten, i. m. passim. A visszafoglaló háború hadmérnökeire lásd újabban: Czigány I.: Felderítés és térképek, i. m. 189–191.
Persze ugyanezen bécsi gyűjteményekben megvoltak a fentiekben már számba vett, legnevezetesebb 16. századi nyomtatott térképek, Lázár, majd az udvarban szolgáló Lazius és Zsámboky mappái, valamint a kor legjelentősebb atlaszkiadásai is. Ezekhez Stier természetesen ugyanúgy hozzáfért, sőt az sem vitatható, hogy biztosan támaszkodott rájuk.178 Az általa bizonyos területeken végrehajtott kisebb-nagyobb korrekciók azonban arra utalnak, hogy ezeken kívül más forrásokból, talán éppen az előbb említett, de napjainkra már elveszett – vagy éppen valahol lappangó – kéziratos térképekből vagy várvizsgálati anyagok jelentéseiből is merített. Nála például a Fertő-tónak – a korábbi térképekkel ellentétben – már nincs lefolyása, a Zala folyó már a Balatonba torkollik, 69a Duna viszont az ő térképén sem észak–déli, hanem északnyugat–délkeleti irányú folyású, miként szinte kivétel nélkül a korszak nyomtatott mappáin.179 De ami számunkra a legfontosabb: az eddig ismert 16–17. századi térképek közül a végvárak (különösen a horvát–szlavón területen fekvők) elhelyezése messze nála a legpontosabb. Mindezek ellenére Stier forrásainak alapos feltárása feltétlenül további kutatásokat igényel, a teljes törökellenes végvárrendszert bemutató térképe azonban jól példázza, hogy le kell számolnunk azzal a kartográfia-történeti „toposszal”, miszerint a törökkorban mindenki csak a korábbi nyomtatott térképeket másolta le vagy használta fel.
178 Wawrik, F.: Alte Manuskripten, i. m. 32. és Descriptio Austriae, i. m. 122.
179 Uo.
Stier nagy végvárvonal-térképének várábrázolásai bizonyos mértékben eltértek 1657-ben készített három vármappájának sajátosságaitól. A határvédelem alappilléreinek számító egyes végvidéki főkapitányságokba tartozó várakat különböző jelekkel – az azokon belüli várkörzetekben fekvőket azonban külön már nem –, valamint a várak köré rajzolt többféle színű karikával jelölte. Az Adriai-tengertől indulva a horvát–tengermelléki végvárak („Croatische vnd Meer gränitz Posten”) a sötétzöld, a vend és bániak180 („Windische vnd Banatische granitzen”) a piros, a Kanizsával szembeniek („Pattianische Gränitz Plätze”181) a fekete, a győriek („Raberische Gränitz Plätze”) a zöld, a bányavidékiek („Bergstättische Gränitzen”) a kék, végül a felső-magyarországiak („Ober Vngarische Gränitzen”) a barna színű karikát kapták. Az Adriai-tenger-parti kamarai kezelésű városok („Cammeralische Stätte”) köré ugyanakkor a hadmérnök rózsaszín, a félholddal is szemléltetett török várak („Türckhische Gränitz Posten”) köré pedig sárga karikát rajzolt.182 A nagyobb erősségeket korábbi térképeivel ellentétben nagy mappáján Stier már nem alaprajzokkal, hanem pusztán oldalnézeti ábrázolásokkal jelölte. A külön lapként is felfogható hátsó borítón pedig a végházakról mutatót („Specification der vornehmsten 70Posten”) is készített, amelynek köszönhetően Lipót császár a magyar hadszíntér várait alaposan megismerhette, majd a térképen lokalizálhatta.
180 Ezen elnevezésben tehát elmarad a főkapitánysághoz a 17. század elején csatolt Petrinja várára történő utalás.
181 Stier a Kanizsa ellen vetett végvárakat az azokat irányító Batthyány-család tagjairól nevezte „Pattianische Gränitz Plätze”-nek. A Batthyány család tagjai Batthyány (I.) Ádám 1633. évi ideiglenes kinevezésétől a főkapitányság 18. század elején történt megszüntetéséig irányították a végvidéket. Pálffy G.: Kerületi és végvidéki főkapitányok, i. m. 280.
182 Ezt az ábrázolásmódot azután Stiert követően többen is alkalmazták. 1673-ban például Stjepan Glavac Horvátország térképén, 1682-ben pedig Giovanni Cornero császári hadmérnök (†1685) a Marcaltól és a Rábától egészen Nagybányáig és Nagyváradig Magyarországot ábrázoló kéziratos mappáján („NOVA ET ACCURATA TOTIUS SUPERIORIS MAIORISque PARTIS INFERIORIS REGNI HUNGARIAE DELIENATIO Anno M. DC. LXXXII.” mérete: 74,6x50,2 cm, M = 1:600 000) ÖStA KA Kartensammlung B IX a 488. és Eperjessy K.: A bécsi Hadilevéltár, i. m. 1.: No. 2.
A mutatón kívül az 1661. évi kéziratos mappa további érdekessége volt, hogy készítője sárga vonallal behúzta a 17. század első felének Habsburg–oszmán béketárgyalásain elvileg legalábbis hivatalosan elismert, a gyakorlatban viszont még ekkor sem létező határvonalat. Emellett egy másik, vörös vonallal – miként azt a díszes kartusban elhelyezett cím is kifejtette183 – az Adriai-tenger partvidéke közelében azt az utat is berajzolta, amelyen a török portyázók Friaul felé haladhattak. Ezen információját ugyancsak az 1657. évi várszemle idején szerezte. Ezt a Bihácstól induló útvonalat ugyanis már ekkor készült horvát–tengermelléki vártérképe is ábrázolta, a vizsgálat fennmaradt iratanyaga pedig szintén többször említést tett arról, hogy a mappa alapján könnyen megtudható, miként juthatnak el a törökök Friaulba.184 E tekintetben Stier ugyanarról tájékoztatta Lipót császárt, miként elődjét, II. Rudolfot 1586-ban az Una-partvidéki horvát végvárakat bemutató említett térképek.
183 „Die Rothe Lini Zeiget die wege so der Türkh im Friaul Nemen Kann.” ÖNB Handschriftensammlung Cod. 8332. Taf. 1.
184 „Die Gelegenheit und Situs des Lanndts, unnd wo der Feundt den Paß, nacher Friaul zu gehen suchen mechte, aus der Landtkarten zu ersehen, zu vernemben.” (1658. március 4.) ÖStA IHKR Akten Vindica 1658. März No. 22. fol. 14.
Mindezek ismeretében összegzésképpen megállapítható: Martin Stier hadmérnök 1661. évi tizenkét lapos és 1657-ben keletkezett három kisebb, egylapos végvárvonal-térképét a 16–17. századi osztrák–magyar haditérképészet legkiválóbb eredményei között tarthatjuk számon. Nicolo Angielini várépítész éppen száz esztendővel korábbi mappáit követően – Giovanni Jacobo Gasparini fakszimilében most közzétett 16. század végi végvárvonal-térképét kivéve – hasonlóan részletes, ilyen jelentős területre kiterjedő és legalább részben helyszíni felmérések alapján készített térkép ugyanis ez ideig nem került elő. Stier térképének kiemelt jelentőségét és egyúttal jól használható voltát mindemellett még egy kézenfekvő tény támasztja alá. Az 1661-ben kéziratos formában elkészült mappát 1664-ben Bécsben Mauritius Lang rézbe metszette.185 A metszet az 1661. évi kéziratos példánnyal szinte pontosan azonos méretben (154x102 cm) és szintén tizenkét lapon látott napvilágot.
185 Descriptio Austriae, i. m. 122. és Taf. 36. és Descriptio Croatiae, i. m. 166–167. Vö. még: Glaser L.: A karlsruhei gyűjtemények, i. m. 29.: No. 67., 77.: No. 439. és 442.; Hummel, W.: Die ältesten Karten Ungarns, i. m. 146–148. és Ulbrich, K: Allgemeine Bibliographie, i. m. 570.: No. 1250.
Stier hadmérnök 1664 legelején I. Lipóttól maga kérelmezte kéziratos térképe nyomtatásban való kiadásának engedélyezését.186 Noha a végvárrendszert 71bemutató mappájának adatai katonai szempontból hadititoknak minősültek, a császár március 8-án Regensburgban kiállított privilégiumlevelében Stiernek és örököseinek tizenöt esztendőre mégis kiváltságot adott a „grosse Ungarische Landtkarte” kiadására. Egyetlen feltételül pusztán azt szabta, Stier köteles a megjelent térképből négy példányt a Birodalmi Udvari Kancelláriára (Reichshofkanzlei) leadni.187 Az uralkodó az elsősorban katonai célból készült Magyarország-térkép kinyomtatásához természetesen nem a német hadmérnök iránti jóindulatából járult hozzá. Már maga Stier is azért kérte a térkép kiadását, hogy ezzel elősegítse az éppen folyó török elleni háborúban a császári hadvezetés munkáját („solche bey erfolgenden Türkhenkrieg dem gemeinen Wesßen in etwaß zu nuczen khomen möchte”). Jóllehet a Zrínyi Miklós horvát bán (1647–1664) és Julius Wolfgang Graf von Hohenlohe vezette nevezetes 1664. évi téli hadjáratban, amely az eszéki híd felégetésével sikeresen ért végett,188 még nem használhatták, a Raimundo Montecuccoli által az esztendő júliusában és augusztusában folytatott hadműveletek idején189 viszont Stier nyomtatott térképe már segíthette a császári haderő magyarországi tájékozódását.
186 ÖStA HHStA RHR (RHKl) Impressoria Fasc. 69. fol. 58–59.
187 Uo. fol. 57. és fol. 60.
188 Perjés Géza: Zrínyi és az 1663–64-es nagy török háború. In: Esterházy Pál: Mars Hungaricus. Sajtó alá rend. és ford.: Iványi Emma. Bev. és szerk.: Hausner Gábor. Bp., 1989. 57–75. (Zrínyi-könyvtár III.)
189 Wagner, Georg: Das Türkenjahr 1664. Eine europäische Bewährung. Raimund Montecuccoli, die Schlacht von St. Gotthard–Mogersdorf und der Friede von Eisenburg (Vasvár). Eisenstadt, 1964. (Burgenländische Forschungen 48.)
Az 1664-ben Bécsben kinyomtatott térkép a kéziratos példánytól csak csekély mértékben tért el. Megváltozott, pontosabban Magyarországra és melléktartományaira való utalással kibővült a térkép díszes kartusba helyezett címe („Landkarten des Königreichs Vngarn, vnd dennen andern angräntzenten Königreichen, Fürstenthumen, vnd Landschafften, sambt dennen Gränitz Posten, so die Römische Kaijserliche Maijestät vnd daß Hochlöbliche Ertzhauß Österreich, von dem Adriatischen Meer an, biß in Sibenbürgen vor Vestungen vnd Plätze gegen dem Erbfeind Zu Nutz der gantzen Christenheit, stätig erhalten, vnd in allen versehen lassen müssen … 1664.”). Hiányoztak róla ugyanakkor a török határt, valamint a Friaulba vezető portya útvonalát a kéziraton még jelölő vonalak. A fennmaradt példányok egy részénél megmaradt a térkép borítója is, amely – az eredetihez hasonlóan – mutatóként szolgált. Ez azonban a kézirattal ellentétben ábécé rendben már nem pusztán a végvárakat, hanem a fontosabb helyeket, városokat és folyókat is felsorolta, utalva a megfelelő tábla számára.190
190 Lásd például: ÖNB Kartensammlung FKB C 61. és Glaser L.: A karlsruhei gyűjtemények, i. m. 77.: No. 442.
72Pontosan húsz esztendővel később Nürnbergben Stier térképe már második kiadásában látott napvilágot. Martin Endter neves mű- és könyvkereskedő ugyanis felismerte a térkép iránti keresletet, és azt – bár nem az eredeti lemezek segítségével, de – egy igen alapos és a legkisebb részletekre is ügyelő másolat formájában közzétette.191 Noha az új cím kibővített és javított Magyarország-térképről beszélt („Vermehrte und Verbesserte Landkarten des Königreichs Ungarn …”), ténylegesen maga a mappa alig, leginkább annak feliratpajzsa változott, amelyen ezúttal már egy kétfejű sas is ékeskedett. Ennek ellenére Stier térképére valóban nagy lehetett az igény. Az 1660-as évektől ugyanis a Habsburg állandó hadsereg véglegessé váló kialakulásával, majd éppen az 1663–1664. évi magyarországi török háború idején fokozatosan jelentek meg a már kivétel nélkül hadmérnökök által készített különféle tábor-, ütközet- és csatatervek, továbbá az ostromokat és hadállásokat bemutató kisebb-nagyobb térképszerű ábrázolások.192 Ezek mellett a hadvezetésnek és a császári hadseregben az egyes birodalmi kerületek által fizetett zsoldosoknak parancsnokló ezredeseknek azonban a hadszínteret részletesen bemutató térképre is szükségük volt. Stier munkája a kor szintjén megfelelt erre a feladatra. Az 1683-ban, Bécs második sikertelen török ostroma után meginduló nagy háborúban (1683–1699) pedig a magyarországi földrajzi viszonyokban teljesen járatlan birodalmi segédcsapatok mindegyikének szüksége volt ilyen vagy hasonló térképre. Az 1684. évi nürnbergi, majd a három esztendővel később ugyanott megjelent még újabb kiadás193 ennek az igénynek volt időben történt és tökéletes piaci felismerése. Nem véletlenül használták azután a térkép különféle kiadásait a visszafoglaló háború folyamán.194
191 Eperjessy K.: A bécsi Hadilevéltár, i. m. 1.: No. 3.; Descriptio Austriae, i. m. 122.; Österreich und die Osmanen, i. m. 96. és Pandžić, A: Pet stoljeća, i. m. 70–71. Érdemes felhívnunk a figyelmet arra, hogy az 1684. évi kiadás néhány, feltételezhetően először nyomott példányán helytelenül még az 1664-es évszám áll. Hummel, W.: Die ältesten Karten Ungarns, i. m. 146–148.; Fendrich, Irene: Das Burgenland in den kartographischen Darstellungen von der ältesten Zeit bis zur ersten Spezialkarte 1:75 000. Wien, 1935. 102.: No. 35. (Phil. Diss.); Descriptio Croatiae, i. m. 166–167. és Ulbrich, K: Allgemeine Bibliographie, i. m. 571–572.: No. 1252–1253.
192 Eperjessy K.: A bécsi Hadilevéltár, i. m. 61–62.: No. 965–979. Vö. Raimundo Montecuccolinak a Zrínyi-Újvár környéki hadszínteret ábrázoló már-már térképnek is tekinthető vázlatával 1664 júniusából. Jankó Annamária: Végvárak az I. és II. katonai felmérés térképén. In: Végvár és környezet. Szerk.: Petercsák Tivadar és Pető Ernő. Eger, 1995. 51.: 20. kép. (Studia Agriensia 15.)
193 OSZK Térképtár TM 2506. és TM 6099. Ez a kiadás szintén Martin Endter nevéhez fűződött.
194 Exhibiton on Military Maps, i. m. 6–7.
A Magyarországot felszabadító háború nemcsak az ország politikai–gazdasági viszonyaiban és berendezkedésében, hanem a haditérképészet történetében 73is egy új korszak első fontos állomása volt. Közel száz esztendővel korábban a magyar hadszíntér első modern, már nagy létszámú és tűzfegyverekkel igen jól felszerelt hadigépezeteket megmozgató háborújában,195 az úgynevezett tizenötéves háború (1591–1606) idején a Habsburg-hadvezetés számára a hadszíntéren való tájékozódás gyakran még megoldhatatlan problémákat jelentett.196 A nyomtatott Magyarország-mappák ugyanis nem hadi célokra születtek, a fentiekben számba vett végvárvonal-térképek pedig nem tábori célokra és nem mezei hadak vezetésére, hanem a határvédelem egyes övezeteinek kiépítése, korszerűsítése vagy átszervezése céljából készültek. Emellett a 16–17. század fordulóján az Udvari Haditanácsnak nemcsak elegendő térképe nem volt, de nem volt még olyan nagyszámú, képzett és a haditérképek készítésében jártas hadmérnöke sem, akik ezeket a mappákat megszerkeszthették volna. (Ilyen hadmérnök–haditérképész apparátussal azonban Európában ekkor még egyetlen hadvezetés sem rendelkezett!) Ezzel magyarázható, hogy a császári hadsereg a hadszíntéren való előrenyomulásban vagy visszavonulásban szinte csakis a magyar főkapitányok és a helyi hatóságok információira, az erre a célra felfogadott kalauzok (Wegführer) – mondhatnánk az „élő térképek” – segítségére, valamint a frontvonalon már hosszabb ideje szolgáló német, osztrák és itáliai főtisztek–várépítészek tanácsaira volt rászorulva.
195 Kelenik József: A hadügyi forradalom és hatása Magyarországon a tizenötéves háború időszakában. Tények és megjegyzések a császári–királyi hadsereg valós katonai értékéről. In: Hadtörténelmi Közlemények 103. (1990) 3. sz. 85–95.
196 Ezekre a problémákra lásd a neves Zacharias Geizkofler (1560–1617) birodalmi fillérmester (Reichspfennigmeister) 1597–1598-ban az előző évi hadjáratokban szerzett tapasztalatait összefoglaló jelentéseit: Müller, Johannes: Der Anteil der schwäbischen Kreistruppen an dem Türkenkrieg Kaiser Rudolfs II. von 1595 bis 1597. In: Zeitschrift des Historischen Vereins für Schwaben und Neuburg 28. (1901) 228–258.: No. X–XI.
A visszafoglaló háború idejére ez a helyzet alapvetően megváltozott. Bár a hadmérnökök és a haditérképészek tevékenysége még ebben az időben sem vált el egymástól,197 a Haditanácsnak ekkor már megvolt a lehetősége arra, hogy az egyes hadjáratok előtt, alatt, majd után kartográfiában jártas nagyszámú, elsősorban német, francia és itáliai származású hadmérnöke segítségével állandó felméréseket végeztessen, majd ezek alapján térképeket készíttessen. Ezen kedvező 74folyamatoknak köszönhető, hogy az 1660-as évek háborújának néhány említett előzménye után az 1680-as évek közepétől jelentősen, majd az 1690-es évektől ugrásszerűen növekszik meg a magyar és az erdélyi hadszíntérről készült haditérképek száma. Ezek az ország fokozatos felszabadításával természetszerűleg már nem a felszámolásra ítélt határvédelemről készült végvárvonal-mappák, hanem a háború eseményeihez kötődő, német, olasz, francia vagy latin nyelvű hadműveleti, menet- és elszállásolási térképek voltak.198 Mindezzel egyidejűleg több tucatszámban készültek évente a térképek „műfajához” közel álló tábor-, ütközet-, ostrom- és csatatervek is.199 1686 októberének második felében például ilyen jelentések és rajzok alapján tervezte Lotharingiai Károly főparancsnok az elkövetkező hadjáratot.200
197 A 17. század végén egy főhadmérnök számára kiállított utasítás a következőképpen rendelkezett térképészeti feladatairól: „Wann demselben aufgetragen wird, jedes Lager, wie die Armee steht, die Marchen so selbe machet, die ordres de betaille, oder einige Landkarten oder Mappas, besonders in neu aquirirten Districten oder Land, es sei groß oder klein, so ist selber schuldig, solche ohne besondere Vergeltung mit fleißiger Bezeichnung mit allen Städt, Märkt und Dörfer, so auch allen Flüssen, Bächen, Mühlen, Wäldern, Bergen, Morästen, Teichen usw. auf das fleißigste zu entwerfen und zu anzumerken.” Dörflinger, J.: Leben und kartographisches, i. m. 193.
198 Hogy csak egyetlen konkrét példát említsünk: „Entwurf Des Marsch so vnder Dem Comando Ihro Excellens Herrn Petter Ernst General veld Marschal Leudenant Baron De Mercy von Den 30 Septemb. Bis 16 october 1685 ist vollbracht Worden.” (Leopold Hendl Quartiermeisterleutnant által készített térkép [mérete: 61,3x74,7 cm, M = 1: 275 000] az Ipoly, Rima, Sajó és Hernád völgyéről a Tiszavölgy Szolnokig terjedő szakaszával.) Glaser L.: A karlsruhei gyűjtemények, i. m. 65.: No. 369. Vö. számtalan kiváló példával: Eperjessy K.: A bécsi Hadilevéltár, i. m. 1.: No. 4. és 62–64.: No. 981–998.; Inventar der handgezeichneten Karten, i. m. 216–228.: No. 1170–1231.; valamint Czigány I.: Buda visszavívása, i. m.; Fasching, Gerhard: Österreichische Militärkarten. Sonderaustellung. H. n., é. n. és legújabban Czigány I.: Felderítés és térképek, i. m.
199 Eperjessy K.: A bécsi Hadilevéltár, i. m. 64–66. és Inventar der handgezeichneten Karten, i. m. passim.
200 Lotharingiai Károly hadinaplója Buda visszafoglalásáról. Megjelent Buda ostromának 300. évfordulójára. A szöveget sajtó alá rendezte, fordította, a szójegyzéket és a mutatókat készítette: Mollay Károly. A bevezető tanulmányt írta: Nagy László. Bp., 1986. 271.
A 17. század végének hosszú magyarországi háborúja201 a végvárvonal-térképek egy évszázados időszakának örökre véget vetett. Elsősorban mégsem azért, mert az oszmánok ellen a 16. század második felére az Adriai-tengertől az erdélyi határig a Haditanács által megszervezett végvárrendszerre már nem volt szükség. Ennek a pótlására ugyanis, jóllehet – a horvát területeket kivéve – attól sok száz kilométernyire délebbre, a felszabadított ország végein a bécsi hadvezetés kizárólagos katonai irányítással új határvédelmi rendszert szervezett. Az 1690-es évek közepétől fokozatosan kiépített és egészen a 19. század végéig fennálló határőrvidékek (Militärgrenze)202 egyes nagyobb egységeiről 75azután a törökkor utolsó évtizedétől ugyanúgy készültek különféle térképek, miként korábban egy évszázadon át a végvidéki főkapitányságokról.203 Giovanni Morando Visconti császári hadmérnök pedig 1699-ben Nagyszebenben a törökellenes határvédelem legkeletibb egységéről, Erdélyről jelentetett meg egy igen jól használható, keleti tájolású térképet („Mappa della Tansiluania…”), amelyen a fejedelemség határait szaggatott vonallal jelölte.204
201 Ezen háború hadmérnöki–haditérképészeti vonatkozásait a fennmaradt jelentős levél- és térképtári forrásanyag alapján mindenképpen szükséges lenne legalább jelen kötethez hasonló terjedelemben feltárni. Vö. ezzel kapcsolatban legújabban: Czigány I.: Felderítés és térképek, i. m.
202 A határőrvidékek kialakulására és történetére az óriási irodalomból lásd: Wessely, Kurt: Neuordnung der ungarischen Grenzen nach dem großen Türkenkrieg. In: Die k. k. Militärgrenze. Beiträge zu ihrer Geschichte. Wien, 1973. 29–93. (Schriften des Heeresgeschichtlichen Museums in Wien 6.); Amstadt, J.: Die k. k. Militärgrenze, i. m.; Rothenberg G. E.: Die österreichische Militärgrenze, i. m.; Vojna krajina, i. m.; Kaser, K.: Freier Bauer und Soldat, i. m.
203 Hillbrand, Erich: Die Kartenbestände des Kriegsarchivs Wien für das Gebiet der ehemaligen Militärgrenze. In: Die k. k. Militärgrenze, i. m. 231–253. és Eperjessy K.: A bécsi Hadilevéltár, i. m. Vö. még egy, a Haditanács iratai között fennmaradt, a báni végeket ábrázoló, 1695. évi térképpel: Die österreichische MilitÄrgrenze 1535–1871, i. m. 42.: No. 37.
204 Plihál Katalin: Erdély térképe 1699-ből. Bp., 1999. (Giovanni Morando Visconti 1699. évi Erdély térképének fakszimiléje a Cartograhia Kft. gondozásában.) Mérete 98x139 cm, 1141 település neve található meg rajta.
A magyar- és horvátországi határvidék-térképek fejlődésében a valódi fordulópontot a Habsburg és az Oszmán Birodalom között 1699-ben megkötött karlócai békeszerződés hozta meg. Ez ugyanis már helységről helységre haladva pontosan kijelölte a két nagyhatalom között húzódó határt, amelyet azután külön kiküldött bizottságok jelöltek ki.205 A 16–17. században a keresztény végvárak láncolata által meghatározott széles határsáv ezáltal már a mai, modern határokhoz hasonló, konkrét határvonallá változott. Erről a pontosan kijelölt és ezért könnyebben ellenőrizhető határvonalról azután 1699-től ugyanúgy – de már összehasonlíthatatlanul nagyobb számban – készültek térképek, mint korábban a végvárakból kialakult főkapitányságokról. Ezek a térképek azonban már nem végvárvonal-mappák, hanem valóban modern értelemben vett határtérképek (Grenzkarte) voltak, amelyeket részben már ekkor is, az elkövetkező évtizedekben azonban már általánosan csillagászati helymeghatározások alapján szerkesztettek. Befejezésül elegendő, ha ehelyütt a karlócai békeszerződés 1699-ben készült több tucatnyi vagy ennek alapján az osztrák–magyar kartográfia-történetben oly jól ismert Luigi Ferdinando Marsigli (1658–1730) és Johann Christoph Müller (1673–1721) 1701-ben összeállított háromlapos, áttekintő jellegű határtérképére gondolunk.206 Ezek és szép számmal készült 76egyéb „társaik” teljesen új korszakot nyitottak mind a határvidékekről szerkesztett mappák elkészítésében, mind a Haditanács gondoskodása alatt fejlődő haditérképészet területén, sőt valójában a Habsburg Birodalom kartografiájának egész fejlődésében is.
205 Kruhek, M.: Granice Hrvatskoga Kraljevstva, i. m. 55–68. és egészen újonnan Slike mira: Oživljena Hrvatska u vrijeme Karlovačkog mira. (Katalog izložbe.) Autorica teksta: Dubravka Peić Čaldarović. Zagreb, 1999. 9–18. és 61–64., valamint Slukan, M.: Kartografski izvori, i. m. 101–102. és 111–113., ill. lásd még az alábbi jegyzetet.
206 1699: „Mappa Georgraphica-Limitanea in qua Imperiorum Caesarei et Ottomanici Confinia in almae pacis Carlovitzensis Congressu decreta.” és 1701: „Mappa geographica in qua universus tractus limitum immediatorum caesareo–Ottomanicorum prout nimirum in alma pace Carlovitzensi sunt conventi …” Eperjessy K.: A bécsi Hadilevéltár, i. m. 32.: No. 431. és Uo.: No. 429. Vö. még Lexikon zur Geschichte der Kartographie, i. m. 276. és Hrenkó P.–Papp-Váry Á., i. m. 89.
