Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának * példabeszédei,
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Az Úrnak félelme * feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását * el ne hagyd.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne * fogadd beszédöket.
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk * vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat * ösvényüktől;
Mert lábaik a gonoszra * futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét * veszi el.
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon * zengedezteti az ő szavát.
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Mivelhogy hívtalak * titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, * és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Akkor segítségül hívnak engem, de nem * hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Esznek azért az ő útjoknak * gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
A ki pedig hallgat engem, lakozik * bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.